Szabad a spangli

Nagy buli volt április elsején Berlinben a Brandenburgi kapunál. Több száz fiatal varázsolt szinte szilveszteri hangulatot, ünnepelve az új időszámítást: a kannabisz korlátozott legalizálásának beköszöntét. Az új törvény hatályba lépésével Németország a kilencedik ország a világon, amely legalizálja rekreációs használatát. Csaknem két évig tartó politikai küzdelem után tehát győztek a marihuána hívei, akiknek élharcosa maga az egészségügyi miniszter volt. Mindez pedig azt jelenti, hogy a hónap első napjától kezdve mindenki maximum 25 gramm füvet birtokolhat, amelyet kizárólag maga szippanthat el – bocsi Kurt, jó haver vagy, de nem adhatok neked egy spanglit, tudod, tiltja a törvény –, és egy lakásban legfeljebb három tőből álló ültetvény szolgáltathatja az utánpótlás. Igaz tizenkettő van az ablakban, de tudja, biztos úr, ezek csak úgy szaporodnak, mint a dudva. De az sincs bajban, aki nem akar otthonában bíbelődni az ültetéssel és öntözéssel. Ők július 1-től kannabisz-klubokba léphetnek be, és onnan szerezhetik be a szívni valót, havonta fejenként összesen 50 gramm mennyiségben. A törvénynek azonban drasztikus kitételei vannak, mert füvezni továbbra is tilos lesz közterületen és ki tudja miért, az iskolákban és sportlétesítményekben sem lehet sodorni egy jó spanglit. A legalizálás mellett lándzsát törő politikusok szerint az új rendelkezés a társadalmi valóságot tükrözi, és a kannabisszal kapcsolatos minden problémára megoldást nyújt. Az ellenzők ezzel szemben azt mondják, sokkal inkább a szervezett bűnözés ajándékáról van szó, arról nem is beszélve, hogy a törvény betartása szinte lehetetlen. Az idő majd eldönti, kinek van igaza. Ki lehet azt várni boldog révetegségben.