Úgy látszik, tényleg baj van a nyelvünkkel. Nemrég a siker-futballkapitány, Marco Rossi panaszolta, hogy a magyar számára megtanulhatatlan, és hálás mosollyal fogadta a szólást: „A világon két nagyon nehéz nyelv van, a portugál és a magyar. De a magyar már annyira nehéz, hogy azt már a portugálok sem értik”. Ám azóta, sajnos, romlott a helyzet, meg hát a nyelvünk is, mert azt már a magyarok sem mindig értik. Mint például a nyelvzseninek tudott, angolul perfektül hallgató Karácsony Gergelyt sem mindenki. A főpolgármester és nyelvújítói ugyanis elszaladtak tőlünk, földönfutóktól. Maga a mester a nyelvújítók élvonalába tartozik, így aztán nem csoda, hogy az általa szeretve tisztelt városlakók jószerivel rejtvényként igyekeznek néhanap kibogozni, mire is gondol nagy formátumú gondolkodójuk.
A napokban is joggal kelt ki magából a lord mayor, amint munkába menet – nem tudni, mivel, közösségi közlekedéssel, szolgálati autóval, netán saját lábúlag közelítette meg az eladásáról álmodó Városházát –, amikor a buszmegállóban irdatlanul sok embert pillantott meg. Gyűrték, taposták, pofozták egymást a népek. A fegyelmezetlenek. A lógósok. Hiszen nem is lehettek mások, csak büdös nagy munkakerülők, mert úgy látszik, már kora reggel szökdösnek el a munkahelyükről. Igen, ugyanis a nagy gondolkodó, komplex filológiai módszerrel kifundálta, hogy a home office viharos elterjedésével jószerivel – az ő és csapata kivételével – egész Budapest otthon dolgozik. Akkor pedig ezek itten szökésben vannak. Szökésben, bizony. Az ágyból, azaz a munkahelyükről. Márpedig Karácsony úrék éppen azért szervezték át a város közösségi közlekedését, mert a népeket otthon eszi a fene. Ritkítottak hát – jaj, dehogy ritkítottak, észszerűsítettek – ötvennégy járatot. Mert a villamosvezetők meg a buszsofőrök többnyire már maguk utaztak, olyannyira elfogytak az utasok, hogy biztonsági embereket kellett felvenni a vezetők mellé, mert bizony ezekben a nehéz, veszélyes időkben féltek egyedül. És akkor hiába spórol száz- és százmilliókat az átszervezéssel a BKK, a biztonság bizony viszi a pénzt.
Nos, ebből még nem is lett volna ügy, ha egy beosztott, egy másik nagy nyelvújító egy háttérbeszélgetésen nem újsütetű módon fogalmaz. De bizony, Walter Katalin BKK-vezérigazgató ahelyett, hogy tömören, közérthetően azt felelte volna arra kérdésre, miért nem kérdezték meg az átszervezés előtt az embereket, hogy kussoljanak, manapság sokkal divatosabb angol idiómával élt: „Hálaadás előtt a pulykákat sem kérdezik meg, hogy mi legyen a sorsuk!”.
Na, ezt már nem tudták követni a fél-, vagy még annyira sem művelt tömegek, s a vezérigazgató lemondását követelték. Mire ő természetesen lemondott, elvégre, ha nem ezt teszi, alighanem kirúgják. Mert hát, akkor a főnöke viszi el a balhét, mármint újmagyarul, és persze repül ő is vele. Mire a főpolgármester is megszólalt, s az új nyelvezet formájában nem utasította, hanem igen finoman megkérte a BKK-t a menetrend visszaállítására. Természetesen az elavult visszaállítás kifejezés helyett is találhattak volna mást a városházi nyelvi labor kiválóságai, ám joggal tartottak attól, hogy ezt is félreértik, vagy ami még rosszabb, tudatosan félremagyarázzak a romlott, de mindenáron közlekedni kívánó lelkek. Mint ahogyan történt az a Lánchíd-felújítás esetében is, amelynél sokan azt állítják, hogy még most sem látják a hídról a pénz fényét az alagút végén.
Úgyhogy a nyelv a bűnös. Mert hiába adja elő nekünk a legmodernebb változatban Budapest örökkön síró árvája, főpolgármestere az Újmagyar Mária-siralmat, mi nem értjük. Vagy makacsul nem akarjuk érteni. Inkább ügyeket kreálunk, pulykázunk, követeljük, hogy mocsárlecsapolás előtt kérdezzélk meg a békákat is, pedig mennyivel egyszerűbb lenne elsajátítani az újmagyart. Elvégre kiváló nyelvészeink vannak – ők még hallgatni is magyarul hallgatnak –, és egy egyszerű, sokakat éltető, szórakoztató pénzkereső mulatság, a Fogd a pénzt és fuss! nevű társasjáték segítségével bennünket is beavatnának a demokrácia, a nyugati értékek rejtelmeibe. De addig is alakítsunk nyelvelő, szófejtő klubokat. Vidám biciklikkel, vadonatúj buszmenetrendekkel, szorgalmas méhcsaládokkal, Karácsony Gergely családfő áldott irányításával. Higgyünk neki, megéri!
A szerző újságíró