Na, most kell roppant okosnak lenni. Most kell igazán. Mert bizony pénz áll a házhoz. Nem is kevés. Karácsony Gergely szerdán Brüsszelben arról beszélt, hogy Budapest háromszázmilliárd forintnyi támogatást kap közvetlenül az Európai Uniótól. És a főpolgármester már el is költötte a pénzt, hiszen az RTL Híradónak elmondta, a pénz több mint felét a közösségi közlekedés fejlesztésére fordítják majd. „Nagyjából ötvenmilliárdot fogunk költeni a köztereink klímatudatos átalakítására, és több mint harmincmilliárd forint érkezik a szociális kohéziót erősítő beruházásokhoz” – mondta.
Ám félő, hogy megint korán iszik a barátaival a medve bőrére az ezereszű Karácsony, hiszen ebben az országban, amelynek fővárosa Budapest, súlyos bajok vannak. Először is baj van a demokráciával, szenved a szólásszabadság, nincs, de még ha van is, nyomorog a „szabad” sajtó, csúnyán bánnak a másként szexelőkkel, nem szivarral meg medvecukorral várják, hanem könnygázzal az erre tévedő idegent, már korán elveszik a gyerekek kedvét a nemváltástól, kockás ingbe kényszerülnek a nyomorgó tanárok, nem szabad lebontani a Karmelitát övező építési kerítést, ellopják a volt miniszterelnök aranysorait, szakdolgozatát, no meg hát az antiszemitizmus.
Az igen, az antiszemitizmus az örök. Mert például hiába játssza bármelyik izraeli focicsapat Magyarországon nemzetközi kupameccsét, ha éppen belepiszkálnak az időjárásba, vagy girbegurbára húzza a vonalakat a pályagondnok. És ezt, az antiszemitizmust is igen autentikus helyről tudom, néhány külföldi európaatyán kívül két magyar anyától, Cseh Katalintól és Donáth Annától. Igen, ha mások, idegenek, külföldiek véletlenül akármelyik súlyos vádpontot elfelednék, ők mindig előhozakodnak vele. Érdekes, antirománizmus vagy antitótizmus miatt soha-soha nem interpellálnak. Még az antiukránizmus sem kerül szóba, legfeljebb némi rasszizmust emlegetnek, de mindig-mindig a nálunk reszkető zsidóság az ultima ratio. És ebből fakadóan az, hogy ilyen gyűlölködő, goromba, bűnös vidéki, ázsiai népnek nem Európában a helye, és ezeknek egy büdös krajcárt sem szabad adni. Még akkor sem, ha egyébként erre szerződés is kötelezné a magasságos uniót.
Hát akkor hogyan leszünk mostan ezekkel a guruló eurócentekkel? Pedig ezt korábban Karácsonyék már remekül kispekulálták. Még 2019-ben a pozsonyi, a prágai és a varsói főpolgármesterrel alapította meg a Szabad Városok Szövetségét, s a mi főpolgármesterünk akkor azt mondta, közösen lobbiznak majd, hogy az Európai Unió különítsen el több közvetlenül pályázható forrást a városok számára. Vagyis például a budapesti méhcsaládok – amelyek közül ma már egyre többet ismerhetünk – ne az államkasszán keresztül juthassanak euróhoz, hanem a tejjel-mézzel folyó Brüsszelből, ha nem is kis ládikákban, de az unióból ki nem tagadott bankokon keresztül kaphassanak néhány garast. A kezdeményezést tizenegy európai város polgármestere írta alá, amit a Momentum EP-képviselője, Cseh Katalin javaslat formájában benyújtott az Európai Parlament elé. Ezt 2022-ben el is fogadták.
A magyar kormány akkor azt mondta, a döntés semmire nem kötelezi az Európai Bizottságot, a bizottság néhány hónappal később mégis úgy döntött, hogy közvetlenül fogja támogatni Budapestet, Miskolcot és Pécset a 2030-as klímacélok elérésében. Érdekes, hogy mindhárom település élén balos polgármester áll, ül, istápolja a boldog városlakókat.
Bennünket, vidám pestieket – mint egykoron Sztalin József valamennyi magyar dolgozót – Karácsony főméhész úr. Értően, okosan, avatottan. Már most is bizonyára jó előre kinézte a pénz helyét, és nagyon helyesen első termékeny gondolata a mostanság kicsit sanyargatott közösségi közlekedés volt. Nem, nem a magánautó, a magánbicikli, a magánláb, hanem a troli, a villamos meg a busz. Az bizony. Először azt kell helyre tenni, és csak utána jöhet olyan idegenforgalmi fogásnak is jó Lánchíd-rekonstrukció, amelynek során az A-Híd Zrt.-vel kötött, előnyös szerződés alapján elfordítanák, a folyó folyásával egy irányba állítanák a hidat, mert úgy a heggyel együtt jobban fényképezhető. Ha csak a sokat látott Cseh Katalin nem tereltetné el a Dunát valahova Nógrádba. Mondjuk az Ipolya medrébe, mert ott megmaradhatna így az országhatár. Na jó, szűk, szűk kicsit a meder, de kis ország vagyunk, minek nekünk egy ilyen büdös nagy folyó.
De jöhet a dohány, lesz helye, s nem kell attól tartani, hogy a biciklikirály főpolgármester a cimboráival elmulatja. Nem, nem úgy néz ki, nem áll mulatós hírében, bár cimborája azért akad, tessék csak megnézni a városházi fizetéseket meg jutalmakat. Úgyhogy várjuk a pénzt nagy-nagy szeretettel, akár kis ládikákkal elébe is megyünk, egészen Brüsszelig. Hozhatjuk, már nincsenek goromba vámosok meg határőrök, akik ránk reccsentenének, hogy honnan, hová gurul a cent. Nem, nekünk a határtalanságot is adta az unió. Így aztán szerencsések vagyunk, bár törhetnénk a fejünket napestig, hogy mit kezdünk mi ennyi töménytelen euróval. Igen, szerencsénk van, Karácsony főméhész úrék ezt is megoldják helyettünk, mint ahogyan legújabban a közösségi közlekedést is. Egészen addig, amíg agyon nem tapossuk egymást.
A szerző újságíró