Dippold Pál

Vélemény és vita

Parasztok

Gazdatüntetések izzottak fel a jeges Németországban. A mezőgazdasági termelőket mostanában valamiféle álszent tapintattal gazdáknak nevezik a paraszt helyett. Sokan nem értik, hogy ugyan, mi lenne szégyellni való azon, hogy valaki nem városban, hanem vidéken él, és mindennapi kenyerét azzal a földműves vagy állattenyésztő munkával keresi meg, aminek eredményeképpen szűkebb-tágabb környezete élelmezését is megteremti.

A német parasztok fellázadtak az őket ért központilag megtervezett méltánytalanság ellen. Olaf Scholz kancellár szociáldemokrata–liberális–zöld országirányítása megvonná tőlük az üzemanyag-támogatásokat, és adókat rakna a nyakukba. Azt mondják, ott fent, a fővárosban, hogy a központi költségvetésben nagyok a hiányok, ennek pótlására kéne másokéi mellett a parasztok kedvezményeinek megszüntetése. Néhány százmillió eurót nyernének ezzel. Ezzel párhuzamosan azonban többmilliárdos támogatást terveznek Ukrajna úgynevezett megsegítésére.

A német gazdákat, ha más nem is zavarná, ez az aránytalanság joggal bőszíthette fel. Traktorok ezrei indultak Berlinbe, meg mindenhova máshová szerte az országban. A tüntetők tömegét meglátogatták az illetékes főemberek, beszédet akart intézni hozzájuk néhány zöldminiszter is. Nem sikerült, kifütyülték őket.

A nagy traktoraikkal felvonuló német parasztok elszántak, azt mondják, addig folytatják tiltakozó akcióikat, amíg a központi hatalom vissza nem vonja az őket ellehetetlenítő intézkedéseket.

Az elmúlt hét végéig csak a megszokott balsuttogás próbálta megbontani a gazdák egységét, ám szombatra egy másik, szintén jól ismert forgatókönyve szerint válaszolt a tüntetésekre a politika. Addig azzal magyarázták a traktorfelvonulásokat, hogy itt a szélsőséges jobboldali párt, az Alternatíva Németországért szervezi a háttérből a megmozdulást. Már eljutottak a halk nácizásig is. Aztán előkerült a korábbról jól ismert irány, a Németországban különösen érzékenységeket sértő állítás: az AfD antiszemita.

A nagyvárosok baloldali népe az utcákra vonult Frankfurtban, Hannoverben, Dortmundban és Nürnbergben, „A fasizmus nem alternatíva” tábláikat lobogtatva. Érdekes a hirtelen jött antifasiszta fellángolás megokolása: novemberben egy Potsdamban tartott, AfD-s és CDU-s politikusok részvételével tartott konferencián többek között a visszavándorlással, közelebbről a bevándorlók és a kisebbségek kiutasításával is foglalkoztak.

Előállt Nancy Faeser szövetségi belügyminiszter a hónapokkal korábbi potsdami találkozóról szóló hirtelen felbukkant tudósításra válaszolva, miszerint mindez a náci wansee-i konferenciát idézheti fel. Ezen a náci vezetők a zsidókérdés végső megoldásáról tanácskoztak 1942 januárjában. Méghozzá tíz kilométerre a tavaly novemberi konferencia helyszínétől. A belügyminiszter a következőket mondta, miután elhabogta, hogy jól tudja, nem lehet összemosni a két eseményt, de „az olyan ártalmatlannak tűnő kifejezések mögött, mint a visszavándorlás, felsejlik az emberek etnikai származása vagy politikai nézetei miatti tömeges kiutasításnak és deportálásnak a gondolata”.

A derék antifasiszta tüntetők valószínűleg nem tudják, hogy ők egy elég átlátszó elterelő hadművelet résztvevői. Szervezőik és irányítóik azt sulykolják, hogy az AfD veszélyes náci párt, és különítményeseik nem mások, mint a zöld traktoros német parasztok. Hátha az antifasiszta jelszavakkal meghülyített városi népek végre a gazdák ellen fordulnak.

A németek egyre nagyobb tömegei azonban, remélhetőleg, átlátnak a szitán. Az AfD ugyanis mára az ország második legerősebb pártjává vált. Nem mellesleg, egy cseppet sem náci, csak józanabb, mint a balzöld őrület harcosai.

A szerző író