Bán Károly

Vélemény és vita

A 22-es csapdája

Gyurcsánnyal nyerni nem lehet, de nélküle sem. Esetleg ha lelépne a színről, de esze ágában sincs

álláspont

Joseph Heller történelmi regénye, a 22-es csapdája a filmipart is meghódította, idehaza is milliók láthatták az évtizedek folyamán. A történet a második világháború végén játszódik Olaszországban egy katonai bázison, bemutatva az Egyesült Államok vadászpilótáinak bevetéseit, vívódásait, halálfélelmeit az európai partraszállást követően. Azt a háborús pszichózist, amelyben egy őrült rendszerben csak az őrültek boldogulhatnak még egy fejlett hadseregben is.

A lelki folyamatot, hogy bárki, aki a háborúban sorozatosan a halál torkába kerül, képes akár megőrülni is. Az egyik szereplővel is ez történik, emiatt le kellene szerelni őt. Csupán annyit kell ehhez tennie, hogy kéri ezt. Ám ha maga kezdeményezi, akkor nem lehet őrült, így további bevetésre küldik. Ha viszont tényleg őrült, kizárt, hogy maga kérje a leszerelését. Megy tehát a bevetésre, miközben jog szerint nem lenne köteles, ám ha megtagadja, akkor viszont egészségesnek nyilvánítják, s mennie kell, hazafias kötelességből, a katonai bürokrácia szabályai szerint.

Joseph Heller regényében így az őrült kórház helyett a halálba megy, az őrült rendszer abszurditását felismerő egészséges viszont a hadbíróságon köt ki – ez a 22-es csapdája. A vadászpilótáknak ugyanis azt ígérték, hogy a huszonötödik bevetés után leváltják őket, s hazatérhetnek. A tábornoki karrierre ácsingózó parancsnokuk azonban a huszonötödik bevetés után sem áll le, újra és újra a halál torkába, a náci légelhárítás bombázóvonalába, a 22-es csapdájába küldi pilótáit.

Az embernek óhatatlanul Déjà vu érzése támad, ha más körülmények közt is, a magyarországi politikai ellenzék is a 22-es csapdájában vergődik, azután, hogy még ki sem mászott a 2022-es csapdájából. Holott úgy tűnt, tíz év után akadnak olyanok, akik megpróbálnak ebből a kelepcéből kimászni, új utat keresni, leszűrve a sorozatos kudarcok tanulságait. Azt követően, hogy nem kétszer – mert, hogy kétszer sem lehet ugyanabba folyóba lépni –, hanem már négyszer megtették ezt. Az eredmény mindig ugyanaz lett, kétharmad a kormánypártoknak.

Donáth Anna, a Momentum arca azonban végre kimondta azt a mások által is tudott igazságot, hogy a magát a „demokratikus” ellenzék vezető erejének hirdető Demokratikus Koalícióval jegyben járva lehetetlen a kormányváltás ígérete. Önbecsapás. Leginkább pedig: demagógia. A kormányváltásban reménykedő választók átverése, hitegetése, tévedésbe ejtése.

A Gyurcsány-párt vezetőjével, a bukott kormányfővel és a társadalom széles rétegeiben elutasított Gyurcsány Ferenccel ugyanis képtelenség országos választást nyerni. Donáth Anna szerint Gyurcsány pártja a hazugság kultúráját képviseli az ellenzéken belül. Ő maga tavaly áprilisban is csak „befogott orral” szerepelt vele egy listán, de a jövőben biztosan nem indul vele közösen.

Donáth kijelentésével azonban maga sétált bele a „demokratikus” ellenzék 22-es csapdájába: Gyurcsánnyal nyerni nem lehet, de nélküle sem. Esetleg ha lelépne a színről, de esze ágában sincs. Belátása nincs, az ország sorsa számára nem szempont. Ráadásul a szabad, független balliberális média is felsorakozott mögötte Donáth Annával szemben. Szinte gőzhengerként futott végig a hír, hogy a Momentum a bajai polgármestere kijelentette, hogy Donáth „hülyeségeket beszél”. Mi több, kitiltotta saját pártja vezetését a Duna menti városból, majd maga is kilépett a Momentumból.

Gyurcsány szelleme így immár Donáthra és a Momentumra is lesújtott.

Újabb bizonyítékát adva annak, hogy a „demokratikus” ellenzék kölcsönösen feltételezi és megérdemli egymást. Hogy az újratöltött összefogás 2022-ben is azért bukott meg, mert akkor sem volt ténylegesen összefogás. Hogy a szabotálás élcsapatát maga DK és Gyurcsány alakította. Hogy a DK nem együttműködni akar a többi párttal, hanem uralni azokat és diktálni nekik. Hogy a partnerektől elcsábított káderek sem növelték a DK támogatottságát, az árnyékkormány és a DK Tv sem hozott semmit a konyhára. Hogy Karácsony főpolgármesteri jelöltsége kapcsán is csak erőt fitogtattak, érdemi és esélyes jelöltjük nincs.

A Momentum helyében én erre a hajóra nem szállnék fel. Őrültség lenne…

A szerző újságíró