Dippold Pál

Vélemény és vita

Zsebkomcsik

Nagy a ricsaj a magyar balliberálisok tyúkudvarában. A hivatásos rettegők most éppen a Fidesz által a parlamentnek benyújtott szuverenitási törvény miatt kotkodácsolnak. A törvényjavaslat lényege a magyar nemzeti szuverenitás védelme, azaz annak megakadályozása, hogy bárki politikai szereplő külföldről kapjon támogatást céljai eléréséhez. Az előzmények jól ismertek: a tavalyi parlamenti választáson az egyesült ellenzéket jókora összeggel, négymilliárd forinttal látták el, méghozzá nem magyarországi illetőségű személyek és szervezetek. Céljuk a konzervatív magyar kormány leváltása volt. A hazai baloldal érdekei egybeestek bizonyos nemzetközi érdekcsoportokéival. Sok minden kiderült már eddig erről a manőversorozatról, az azonban nem, hogy a nemzeti kormány megbuktatása után milyen ellentételezést vártak el az ehhez begurított dollármilliók gazdái.

Mostanára kiagyalták erre szegényes megfejtésüket, akkori miniszterelnök-jelöltjük, Márki-Zay Péter azt nyilatkozta nemrég, a pénzt nem politikai célokra kapták, hanem a kultúraváltás véghezvitelére. Hogy ez aztán mit is jelent, ha nem a kormányváltást, azon spekuláljanak a derék hódmezővásárhelyi polgármesterhez hasonló agymenéses illetők.

A balrettegés tehát elöntötte az állítólagos diktatúrában senyvedő médiumaikat. Itt is, ott is megjelentek a félelemcikkek, a rettegésinterjúk, a látványosan beijedt elemzések arról, hogy a hatalom miként fog visszaélni a szuverenitásvédelmi törvény adta lehetőségeivel, miféle veszélyek fenyegetik a haladó gondolkodókat, hova mindenhová furakodik majd be a Szuverenitásvédelmi Hivatal. Azt írják és mondják, hogy mindenhova. Nem lesz nyugtuk a független-objektív (ők ezt így mondják magukról) orgánumoknak, valutácskáikat féltik a külországokban előadásokat tartó mozgalmi emberek, de főleg az ő úgynevezett civil szervezeteik. Éppenséggel pont azok, amelyeken keresztülfolyatva a dollárokat és fontokat az új nemzetköziség ragadozói tavaly Magyarországra támadtak. Szerintük a civilek azért azok, mert nem függenek a hatalomtól. Csak bizonyos, Magyarország érdekeivel szemben álló csoportok kitartottjai. Éppen ezért bármi, ami és aki veszélyeztetheti általuk szabadnak minősített tevékenységüket, az diktatórikus, jogellenes, szabadságukat indokolatlanul korlátozó, fasiszta, sőt náci. Meg természetesen antiszemita. Legszebb időiket, a szabad demokraták fénykorát idéző sipítozás ez.

Előjöttek a nem éppen okosságukról híres vezéreik is. A kerületükben vagy városukban állítólag népszerű alakok fogalmazásokat készítettek. Jámbor András, a félszázalékos támogatottságú Párbeszéd – az ő szójárásukkal élve: zsebkomcsi képviselője arról írt, hogy nemzeti szuverenitás valójában nincs, csupán népszuverenitás létezik. Erről szóló hosszú és zavaros fogalmazása a baloldali diktatúrák bértollnokainak legszebb hagyományait idézi. Aztán ott van a tavaly dollárokkal alaposan megtámogatott, még Márki-Zay Péternél is idétlenebb Karácsony Gergely. Azzal állt elő, hogy a választási rendszer megváltoztatását célzó Mi Hazánk-előterjesztést valójában a vezető kormánypárt írta. Ami egy gyáva alakulat, hiszen nem ők vitték a parlament elé, hanem háztáji zsebnácijaik.

Hát, így van ez. Ebben a féktelen Fidesz-diktatúrában a hivatásos rettegők, de úgy is mondhatjuk, a nyomorult kis zsebkomcsik minden következmény nélkül hazudozhatnak és sértegethetik az ország többségét kitevő, velük ellentétesen gondolkodókat. Azokat, akik nem sipákolnak, hanem dolgoznak, azokat, akik tizenkét év óta hatalomban tartják a magyar érdekek, a nemzeti szuverenitás megvédelmezőit.

A szerző író