Miért lenne morálisan felsőbbrendű a Momentum?

A Momentum üdvöskéjének arroganciája vetekszik az SZDSZ egykori politikusainak gőgjével, pedig csak a szellemi ürességet hivatott leplezni. Ráadásul már látszanak arra utaló jelek is, hogy a morális kinyilatkoztatás visszafelé fog elsülni, és végül Donáth Anna hitelét fogja kikezdeni. Mert mi is a közös nevező? Mi az a politikai cél, amit az agonizáló SZDSZ másfél évtizeddel ezelőtt, a Momentum pedig momentán próbál megfogalmazni? Hogy le kell váltani a hazugság politikai kultúráját az igazság kultúrájára? Ugyan! Ahogy Horn Gábor melegebb éghajlatra küldte Gyurcsány Ferencet, majd mégis ő esett ki a közéletből, úgy fog elbukni a DK elnök ellen ágáló Donáth Anna is.

Miután világossá vált, hogy a baloldali pártok önálló listával vágnak neki az EP-választásnak, szükségszerűen egymásnak estek. A szélsőséges kormányellenes retorika és a nyugati minták szolgai másolása mellett elkezdődött a sárdobálás. A helyzet tehát változatlan: a jobboldal az ország problémáival és a brüsszeli bürokráciával, a baloldal pedig önmagával van elfoglalva. Utóbbiak pedig a politikai csatatér mellett morális frontvonalakat is nyitottak.

A Demokratikus Koalíció és a szocialista párt újabban „szociáldemokratának” definiálja magát, a Jobbik „konzervatív fordulatot” ígér, az LMP és a Párbeszéd pedig a zöldpolitikát igyekszik kisajátítani – előbbi lokális, utóbbi globális jelleggel. A Momentum viszont továbbra sem találja a helyét, így erkölcsi színpadot ácsol, és ismét generációváltásról beszél. Hihető, vagy nem, konzekvens avagy következetlen, de mindenki meg akarja különböztetni magát a másiktól. Ez egy elkerülhetetlen helyosztó verseny a baloldalon.

Ami viszont nem lenne szükségszerű, hogy a kiélesedő küzdelmet morális dimenzióba állítsák. Sőt, éppen ezzel a felsőbbrendűségi harccal teszik ismét hiteltelenné magukat. Mert mitől lenne szociáldemokratább a DK a szocialista pártnál? Miért lenne zöldebb a Párbeszéd az LMP-nél? Mitől konzervatívabb a Jobbik a Fidesznél? Lárifári, mesebeszéd, nevetséges pótcselekvés. Attól még nem lett valaki konzervatív, szociáldemokrata, liberális, zöldpolitikus vagy bármi más, hogy annak nevezte ki önmagát! A címkézés édeskevés.

Abban viszont Ungár Péternek tökéletesen igaza van, hogy a Momentum testtartása a legálszentebb. Habár az LMP sem kap egyelőre nagyobb hitelt a választópolgároktól, az tény, hogy az ellenzéki oldal közé vonalat húzni, az egyiket az igazság, a másikat pedig a hazugság kultúrájának nevezni igen huszáros, ám nyilvánvalóan kudarcra ítélt próbálkozás. Nem is beszélve Donáth Anna pökhendi kijelentéséről, miszerint a Momentum lenne az igazság kultúrájának kizárólagos letéteményese.

Jogosan merül fel a kérdés: miért csak most állítja szembe magát a Momentum a Demokratikus Koalícióval? Miért nem jutott eddig eszükbe Gyurcsány Ferenc 2006-os őszödi beszéde és a rendőrterror?

A Momentum veszélyes játékba kezdett. Aki morális fegyvert ránt, az ne csodálkozzon, ha ugyanolyan eszközökkel lőnek rá vissza. Elő fog kerülni Hajnal Miklós állítólagos diplomája, Bedő Dávid állampolgársága vagy Cseh Katalin céghálózata. De a párt genezise, az olimpia megfúrása sem éppen az igazság kultúrájában fogant. Végül felemlegethetjük azt is, hogy a Momentum volt az egyetlen párt a rendszerváltoztatás óta, amely Szlovákiában és Romániában a magyar identitású pártok ellen kampányolt.

Ez lenne az igazság kultúrája?

A Momentum igazi baja az, hogy ők maguk sem tudják, mit akarnak. Üresek, nincs valódi mondanivalójuk. Sőt! Magukat sem ismerik igazán. Azt viszont helyesen érzékelik, hogy a dominanciaharcot a Demokratikus Koalícióval szemben elvesztették, és az „újgenerációs” jellegüket is varázstalanították. Nem tudnak alternatívát állítani, nem tudnak új szavazókat megszólítani, így inkább morális pózba vágják magukat. Teljesítmény helyett a kivagyiságot választják.

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője