Brém-Nagy Ferenc

Vélemény és vita

Döglött ló

álláspont

Elképzelni sem tudom, milyen érzés lehet abban reménykedni, hogy a jelenlegi magyar ellenzék egyszer csak valamitől (?) rájön, hogy noha a politikának része a látszatépítés, a világ történéseinek értelmezése és interpretációja, közel sem merül ki ennyiben. Pusztán ebből nem lehet hitelességet és főleg kormányzóképességet összeeszkábálni. És milyen lehet újra és újra szembesülni vele, hogy reménytelen, hogy amint egy régi Voga–Turnovszky-dal plasztikusan megfogalmazta: „döglött lóval ez nemigen indul el”.

Olvasom a Momentum ünnep alkalmából az alagút fölé kifeszített molinóját. Idézem, minden szava aranyat ér: „150 évig küzdöttünk a török elnyomás ellen, Orbán a legnagyobb nemzeti ünnepünkre hívta meg Erdoğant. Szégyen!” Ha valaki nem érti pontosan, mit is akart mondani tulajdonképpen a valamiféle közérzülethez fennállása alatt egyszer – akkor is kizárólag Budapesten –, az olimpiarendezést megakadályozni hivatott aláírásgyűjtéskor közel kerülő párt, a hiba nem az ő készülékében van.

Nem világos, vajon a 150 éves megszállás miatt tartják-e skandalumnak a török elnök látogatását, mert a küzdelmünk a szultáni birodalom ellen ennél azért hosszabb időt fedett le. (Arról most szó se essék, hogy az a Törökország, amelyikkel valóban hosszan hadakoztunk, később menedéket nyújtott az elvesztett szabadságharcunk után Thökölynek és II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek is.) De ezt a logikát követve osztrák kancellár például az életben nem tehetné a lábát Magyarországra, a magyar miniszterelnökök pedig – az első világháborúra gondolva – nemigen járnának Olaszországba. Beszélhetnénk még számos európai relációról, igen érdekes lenne ez a földrész, ha a múltban egymásnak okozott sérelmek szerveznék a diplomáciáját.

Az akcióhoz mellékelt Facebook-bejegyzés megpróbálja megmagyarázni a blőd molinót. Ebben azt írják: „Több mint ezer éve Szent István úgy döntött, Európához fog tartozni Magyarország.” Nos, a modern török állam megteremtője, Mustafa Kemal Atatürk is hasonlóképp gondolta. Ha valaki megnézi a Wikipediát, azt találja, Törökország formális csatlakozási kérelme az Európai Közösséghez 1987. április 14-i keltezésű. Törökország 1963 óta társult tagja az Európai Uniónak (’63-ban még az Európai Gazdasági Közösséggel lépett ilyen kapcsolatra, melyből az Európai Közösség, majd az EU lett), illetve 1949 óta tagja az Európa Tanácsnak. Az Unió Törökország csatlakozási kérelmét 1999. december 14-én, az Európai Tanács Helsinkiben tartott soros értekezletén „ismerte el” hivatalosan. A tárgyalások 2005. október 3-án kezdődtek, befejezésük – és Törökország uniós csatlakozása – pedig vélhetően még a következő évtized vége (~2020) előtt megtörténik, de leghamarabb 2013-ban – áll a Wikipedián. Nem tudom, ezek a tények, mit mondanak Törökországról és mit az Európai Unióról. (Azon már tényleg csak kínjában nevet az ember, hogy augusztus 20-án mind a molinó, mind poszt kínosan kerüli a kereszténység említését, pedig akkor lehetett volna mondani, nehogy már egy muszlimot hívjanak meg ezen a napon – de az nagyon rosszul hangzott volna progresszívül.)

Az egész akció értelme nyilván az volt, hogy „keleti diktátornak” lehessen mondani Erdoğant, akihez a magyar miniszterelnök úgymond „dörgölőzhet”, csak hát nem túl régen választották újra a törökök. Igaz, az ottani ellenzéknek sikerült megszorongatnia választáson, ellentétben a magyarral, amelyik 2022-ben akkora pofont kapott, hogy a fal adta a másikat.

A politikában valóban fontos a karakter megrajzolása, de nem csak az, amit valaki az ellenfeléről akar készíteni, hanem az is, ami közben róla kialakul.