Olvasói levél

Vélemény és vita

Ami hiányzik: ízlés és emberség

Baráti körünkben évek óta arra várunk, hogy az úgynevezett ellenzék ne csak látszatügyködjön és hergeljen, hanem végre valódi kreatív javaslatokkal is előálljon. Ez nemcsak a politikusaikra vonatkozik, hanem az azok szerepét egyre erőszakosabban átvevő sajtójukra és civil szócsöveikre is. Ezek az ellenzéki „civilek” például a taxisblokád idején egyfajta szórakozásnak tekintették az eseményeket. Nevetve mondta egyikük – többek jelenlétében – a következőt: „nagyon kellemes kempingbútorokkal teázni az Erzsébet hídon.” Mondatát szellemesnek szánta, de ez már cinizmus volt, amely magatartás a köreikben azóta is tapasztalható. Már akkor sem voltak szolidárisak sem a munkába, sem az iskolába sietőkkel, nem gondoltak az esetleges negatív következményekre, például haláleset, közülük sokaknak ez kizárólag egy heppening volt. Ma sem az áll mondanivalójuk középpontjában, hogy tízezrek halnak meg ebben a szörnyű háborúban.

És épp erről az érzéketlenségről jut eszembe egy 2006-os jelenet, amikor egy akkori alkotmányjogász (!) a szemkilövések kapcsán egy kabaréban (!) így humorizált: „keresem a szemeket” – miközben a padlót vizslatta.

Ez az elfogadhatatlan ízléstelenség és embertelenség ez év júniusában az egyik liberális rádióban ismét megnyilvánult, amikor egy férfihang ezt közölte: „a magyar társadalomban iszonyatos vérszomj van, ami miatt tömegek készek háborúba vonulni. Őket le kell nyugtatni.” A kijelentés már nemcsak antihumánus volt, hanem hamis is, mert rágalmazott. Ugyanitt egy női hang Müller Cecíliát „nyunyóka néninek” nevezte, ami azt is mutatja, hogy ezek az emberek sem más munkáját, sem például a művészetek művelőit nem képesek tisztelni vagy legalábbis elfogadni, holott ők prédikálnak folyton toleranciáról. Ha ugyanis képesek lennének erre, akkor nem ócsároltak volna egy énekesnőt sem ily módon: „Tóth Gabi belátta, hogy ez a rendszer marad, ezért magára ölti a kalocsai hímzést.” Majd szintén róla: „gátlástalan, minden kurzusból kiveszi a zsét.” Ízlésekről persze lehet vitatkozni, de vádaskodni visszataszító.

A sporttal kapcsolatban is újra a magyarokat alázták, „akiknek derogál, hogy csak egy bronzot hoztál haza.” Ezek az épületes szólamok simán elhangozhatnak egy olyan adón, amely eleve diszkriminál, hiszen így hirdeti magát: „a nagyváros hangja”. (És akkor csodálkoznak, hogy a vidék nem őket preferálja.)

Vagy vegyük azt a gazdasági szakújságírót, aki éppen a kormány egyik fő törekvését akarja negligálni, mert szerinte „eltűnőben van a középosztály. Így az összeszerelő cégek vagy a nagyon olcsó, vagy a nagyon drága dolgokat állítják elő.”

Nem lehet említés nélkül hagyni az MSZP örökéletű nagyasszonyát, Lendvai Ildikót sem, aki szintén nem nyugszik. A PDSZ által kezdeményezett népszámlálás kapcsán már nemcsak a gyerekek, hanem a szülők érzelemvilágába is belegyalogol: „jöjjenek a szülők, lássák csak, hogyan veszik el a gyerekektől a gyermekkort!” (Nem árt tudni, hogy őnagyságának középiskolai tanári diplomája van, bár lehet, hogy párt- és egyéb vezetői funkciói miatt sosem tanított – kivéve talán a diploma előtti kötelező gyakorlati időt.)

Ugyancsak nem lehet kihagyni az örökös orbánozást, méghozzá ilyen stílusban: „amire Orbán Viktor a ragacsos mancsával rákapaszkodott, az jó biznisz.” (Ez a borzalmas mondat a fent említett „toleráns” társaságban hangzott el.) Hogy hová tud vezetni az irigység...

Nem lehet megfeledkezni a nagyon okos MSZP-s társelnökről sem: „Orbán Viktor elvesztette szövetségeseit, ezért ragaszkodik Erdoganhoz, hátha azt még megtarthatja.”

A DK-hoz átigazoltak két arcátlan figurája már vetekszik egymással, ki mond nagyobb hazugságot. Arató Gergely az ATV-ben így nyugtatgatta övéit: „Dobrev Klára árnyékkormányában kidolgoztuk, mi jó a magyaroknak.” A magyarok túlnyomó többsége viszont így fohászkodik: Az Isten mentsen meg minket ettől! Ő azonban nyelvújítóként is fellép: a státusztörvényt bosszútörvénynek titulálja.

Varjú elvtárs már a parlamentben is hülyeségeket üvölt: „az emberek nem vesznek hűtőgépet, mert nincs mit betenni. Mi meg korgó gyomorral (?) nézzük Orbán Viktor luxuséletét.”

A gyűlölettől már nem tudnak az értelmiségi (?) klubjaikban (Civil a pályán, A nap híre) sem disztingválni: Deák Ferencet és Bárándy volt igazságügy-minisztert egy kalap alá veszik! A békéről meg egy ügyvédnek ez jut eszébe: „ez a »mi békét akarunk« mondat egy katasztrófa, mert ez azt jelenti, hogy egyetértünk az agresszorral.” Az újabban a nyakában keresztet viselő Lamperth Mónika szintén igen okosat mondott: „amit itthon csinál Orbán, az üres marketing, semmi más.” A mindig tenyérbemászó mimikájú Pulai András sötét vízióval ijesztgeti a nézőket: „az emberek utolsó tartalékaikat élik fel.” Majd odáig merészkedik, hogy szinte megvádolja valamivel a miniszterelnököt annak kapcsán, hogy a Putyinhoz való hozzáállása „nemcsak barátságból” ilyen, „ennyire szembemenve (sic!) a nemzeti érdekekkel” – bár persze hangsúlyozza, hogy erre nincs bizonyíték.

A mára elvadult egykori HírTV-s műsorvezető egy másik műsorban polgári konzervatívnak jellemzi magát. Ezeket az adásokat nézve már csak az jut eszünkbe, hogy mindez tényleg maga az őrület!

Bertrand Russel angol filozófus, matematikus, szociológus és irodalmi Nobel-díjas mondta: „A cinizmus a kényelem és a tehetetlenség összefonódásának eredménye”.

Molnár Judit
egyetemi docens

(Az olvasói leveleket szerkesztve közöljük.)