Sokak szerint napjainkra lejárt a csodák ideje; sikereket, eredményeket csak tüzetesen átgondolt, pontosan megalapozott, szívós munkával lehet elérni, senkinek nem pottyan ölébe az égi manna.
Pedig micsoda tévedés, most jött el igazán a csodák kora! Saját szemünkkel láthatjuk, hogy nem kell einsteini lángelmének lenni ahhoz, hogy valakiben a világ felfedezze a géniuszt, a talentum még a magyar ugar pipacsainak tengerében vagy a főváros méteres méhlegelőin sem kallódik el; hála istennek önzetlen filantrópok karolják fel a zseniket, akiknek nem kell világmegváltó ötletekkel elkápráztatni mecénásaikat, elegendő némi teszetosza esetlenkedés, és egy kis ütődött, zavart mosoly mögött máris felfedezik a fenomenalitást, megnyílik Pandora szelencéje, hiszen ő maga a reménység, akit lehetetlen nem támogatni.
A hivatalos magyarázat szerint így gyűlt össze Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölti támogatására 506 millió forint. A nagy – de legalábbis magas, sovány –, mélaságában is csábos mosolyú főpolgármester által elindított 99 Mozgalom senki által nem látott adománygyűjtő ládáiba csak úgy dőlt a pénz, boldog, boldogtalan adakozott, éppen mit talált a zsebében, forintot, eurót, fontot; persze rubelt azt nem, mert ezt Nyírtass fenoménja külön is hangsúlyozta. Nagy kő esett le a szívünkről, bár az már egy kicsit elkeserítő, hogy hrivnyában sem érkezett segítség, pedig az adománygyűjtés idején még híre-hamva sem volt Ukrajnában háborúnak, s ha Zelenszkij időben felismerte volna lelkes támogatója elkötelezettségét, akkor belegondolni is merész, ő mennyit tudott volna kalapozni; egyes becslések szerint hazája háborújához már bőven százmilliárd dollár felett jár. Persze, nem zárhatjuk ki az ukrán elnök jövőbe látó képességét, aki már akkor tisztán észlelhette a feltartóztathatatlanul érkező villamost, amely mit sem törődve a főpolgármester nagyszerűségével, kíméletlen könyörtelenséggel letarolta a briliáns nyakiglábot, véget vetve az álomszerű történetnek.
Csak ez történhetett, mással kizárólag a lakájmédia magyarázza az adományok heveny zuhatagát. Jómagam is azért hallgattam mélyen két napig, mert elképzelhetetlennek tartottam, hogy ne legyen észszerű magyarázat erre a soványka félmilliárdra, amennyit lényegesen fajsúlytalanabb ügyekre is összedobnak az aluljárók táján, hiszen a történetben fel sem bukkant Korányi Dávid, Karácsony tanácsadója, aki később kisujját éppen csak megmozdítva ennek az összegnek majd a tízszeresét kalapozta össze az amerikai demokraták „mikroadományaiból” Márki-Zay Péter számára, akinek még csak tanácsadója sem volt.
Jó tudni, hogy Budapest főpolgármestere legalább az adománygyűjtő ládák működésével tisztában van, ha már korábban tudomása sem volt arról, hogy a feje fölül alkalmazottai el akarták adni a fővárosi önkormányzat impozáns épületét. Igaz, akkor félmilliárdnál lényegesen nagyobb volt a tét, és a nagyobbat mindig nehezebb átlátni, viszont ilyen aprópénzekkel Karácsony Gergely is tisztában van. Nincs is itt semmi látnivaló, igenis vannak még csodák!
A szerző vezető szerkesztő