Olvasom a Főkert oldalán, hogy idén eddig több mint 1500 fával lett zöldebb Budapest, amely során nem csupán a fővárosi utakra, terekre és parkokba ültettek csemetéket, hanem még a Felsőrákosi rétekre, a Szépvölgyi erdőbe is jutott, a májusi erdőtelepítésen pedig személyesen részt vett a világhírű környezetvédő és főemlőskutató, Jane Goodall is.
Kétszeres hurrá!
A nyolcvankilenc éves asszonytól ugyanis különösen elismerésre méltó, hogy ilyen nemes feladatokra vállalkozik még, remélhetően valamilyen táblácska is a világ tudtára adja majd, hogy ezt személyesen ő helyezte el.
A hírözön közben – amely töviről hegyire részletezi pontosan hová, hány darab facsemete jutott – csengeni kezd a fülem. Valami ilyesmit szajkóznak, hogy minden Budapesten születendő gyermek után egy facsemetét ültetnek, ha a fővárosiak Karácsony Gergelyt választják a város élére. Röpke számítás alapján évente tizennégy-tizenötezer fát kellene ültetni, és időarányosan most olyan hat-hétezer fánál illene tartani.
Most akkor hogy is van ez? Ennyire lecsökkent a budapesti újszülöttek száma? Vagy ez is csak egy amolyan kampányfogás volt, mint ami a kerékpárutak építése és sok más ügyben elhangzott? (Előbbiből nem sokkal találkoztam az elmúlt három esztendő során, inkább csak az autósoktól einstandoltakkal.) Pedig rengeteg hely lenne, az üresen, illetve inkább aszfalttengerbe ágyazott alsó rakpartok szinte sikonganak a fásításért. Mily lenyűgöző is lenne, ha az autósávok helyett egy őspark övezné a Dunát, hűsítené a Országházat! Sőt, a főpolgármesteri hivatal épületének a tetejét is be lehetne borítani dús lombkoronával – ha már eddig a komoly próbálkozások ellenére sem sikerült értékesíteni az épületegyüttest –, és ezzel jelentősen csökkenthető lenne a hűtés- és a fűtésszámla is.
Lázálomnak tűnik? A főpolgármester merészsége az elmúlt három évben néhány lázálmot valósággá változtatott, igaz mindez főleg még azelőtt történt, hogy elütötte a villamos. A baleset óta a merészség inkább csak lappangott, ám a héten váratlanul tűzhányóként tört fel.
Karácsony Gergely a hetet azzal indította, hogy a metrófelújítás befejezése felett érzett örömében hadat üzent Gyurcsány Ferencnek! Nem csupán azt nevezte százszázaléknak, hogy elindul a jövő évi főpolgármester-választáson, hanem még arról is értekezett egy keveset, hogy meglepődne, ha a DK-nak önálló jelöltje lenne a tisztségre, mert abban az esetben kiderülne, Gyurcsány szervezete még sem olyan nagy, mint amilyennek hirdeti magát. Mindehhez még hozzátette: „ez egy olyan időszak, amikor mindenki felborzolja a tollait, hogy kicsit olyan nagyobbnak tűnjön”, azaz a DK-vezér és környezete kijelentéseit lényegében pávatáncnak minősítette.
Több sem kellett a botrányos ügyei miatt egy darabig pihentetett, ám a feledés jótékony homályából újra mozgósított Gréczy Zsoltnak, aki nagyobb szerénységet javasolt az egyszázalékos pártból kilépett főpolgármesternek, mert eddigi legnagyobb teljesítménye, hogy villamosbalesetével rászabadította az ellenzékre Márki-Zay Pétert.
Gyurcsány Ferenc nem szólalt meg az ügyben, ő már néhány hete kifejtette, hogy mi a hazafias kötelessége Karácsony Gergelynek, a többi pedig csak lárifári...
A szerző vezető szerkesztő