„Nádirigó énekel az Egressy út környékén, és békakuruttyolástól hangos esténként Zugló.” Micsoda életkép! Nemcsak a nemzet él nyelvében. A táj is. Szinte zenél krónikása lantjának húrjain. A költőnek is ihletet ád. Egykor tősgyökeres zuglóiként magam is gyermekkorom világát látom viszont e képben. Az alanyi költőt, aki számunkra a modern, azaz közösségi médiában megénekelte ezt, Horváth Csabának hívják. Igen ő az. A nagyvárosnyi népességű fővárosi kerület polgármestere. Nem csoda, hogy Horváth Csaba naponta felkerekedik a sűrűn beépített, kietlen, szmogos Rózsadombról, hogy Budapest egyik legzöldebb kerületébe, Zuglóba érkezzen, amelyet szavai szerint méltán neveznek „Pest tüdejének”.
Karácsony Gergely polgármesterutódja 2019-ben megígérte a zöldítést, most pedig naponta bemutatja, mire is képes a szabad városok szövetsége.
Jevgenyij Jevtusenko szerint „írhat valaki rossz verseket, attól még lehet jó ember. De rossz embernek lenni és jó verseket írni lehetetlen.” De lehet-e jó ember az, akinek a mai Zuglóban a nádirigó éneke és a béka kuruttyolása jut éppen az eszébe a Rákos-patak partjának „méhlegelőin” sétálva? Lehet-e jó alanyi költő az, aki vadvirágos Zuglóra és vadvirágos Budapestre asszociál jártában-keltében? A kérdésekre az állampolgárok majd jövő júniusban adják meg a választ, feltéve és megengedve, hogy hisznek még a zuglói mesékben, amelyekkel korábban Karácsony Gergely, az elmúlt négy évben pedig Horváth Csaba kábította a lakosságot.
Hétfő délután volt, éppen a távolsági buszon ültem, s a zuglói polgármester invitálását olvastam, amint egy zuglói zöldfórumra hívta a helyi polgárokat, amelyen majd nagyszerű előadók számolnak be a „zöld Zugló” eredményeiről, a további tervekről, nyilván már a jövőre esedékes önkormányzati választásra melegítve. Láttam már életemben néhány kommentcunamit, de olyat, mint Horváth Csaba Facebook-bejegyzése alatt, csak keveset. A városvezető alanyi költő és a zuglóiak véleménye között ugyanis hatalmas szakadék tátongott, a véleményezők elsöprő többségének bizony nem a nádirigók éneke és a békák kuruttyolása tűnt fel. Ellenkezőleg, a zöld területek arányának drámai csökkenése, a parkok, terek elhanyagoltsága, sokaknak az illegális szemétlakás is. „Fűnyírás mikor lesz már végre? Undorító, ahogy az utcák kinéznek. Ilyen elhanyagolt még soha nem volt Zugló” – ennyi maradt csupán a hétfőn még olvasható kritikákból.
Úgy is fogalmazhatnánk, hogy huszonnégy óra alatt teljesen megtisztult a kerület. Kizöldült. De nem az tisztult meg, csak a világháló kommentszekciója. Ahol minden újra szép és jó lett, a szabadság szelleme újra ragyogott. A propaganda cenzorai, karbantartói tökéletes munkát végeztek. A propaganda már csak ilyen, ápol és eltakar. A zöldből zöldség, a valóságból hazugság lesz.
Az előző önkormányzati ciklusban a Dobrev Klára és Karácsony Gergely által beharangozott zuglói mintaházprojekt bérlakásaiba nem költözött még be senki. Ha csak nem a nádirigók, esetleg a kuruttyoló békák nem. A CivilZugló Egyesület képviselője blogján arról írt, három év tervezgetés, sunnyogás után a mestergerendából fogpiszkáló lett: az eredeti Gizella úti mintaházból egy meglévő bérház tatarozására futotta csupán.
De ne ragadjunk le Zuglóban, hiszen más „szabad városok” ellenzéki polgármestereinek is be kell majd számolniuk tetteikről, ígéreteikről, eredményeikről tizenhárom megyei jogú városban és a legtöbb fővárosi kerületben, amelyet baloldali politikusok vezetnek. Például Terézvárosban. Ennek kapcsán ajánljuk olvasóink figyelmébe a „Valódi gyepet az Andrássy útra” címet viselő propagandavideót, amely történetesen 2019. szeptember 13-án, egy hónappal az önkormányzati választás előtt készült. A világhálón is fellelhető kisfilmen Soproni Tamás akkor még polgármesterjelölt, illetve két politikustársa ragadott ásót, kapát és gereblyét. Ezzel a produkcióval azonban leginkább egy humorfesztiválra lehetett volna benevezni, és nem egy település önkormányzatának élére. Soproni, aki az ásót rendesen bele se tudta szúrni a földbe, szánalmas vergődése közben azt ecseteli, hogy ő nem a problémák embere kíván lenni, hanem a megoldásoké. Eközben az ásó ügyetlen forgatása okán a néző azt hiheti, hogy ez egy oktatófilm, amellyel a költő azt üzeni: „Pajti, így ne csináld!”
A burleszkbe illő momentumos füvesítéssel ugyanis nagyjából-egészében egyenértékű volt a terézvárosiak által régóta várt Hunyadi téri piac felújításának befejezése. A korábbi Fidesz–KDNP-s városvezetés a rekonstrukció két szakaszát már megvalósította. Első lépésben a teljes tetőszerkezetet újították meg és visszaállították fejépületek belső tereit, a másodikban pedig a piac teljes külső homlokzata készült el. A Hassay Zsófia polgármester vezette önkormányzat a harmadik szakasz, a piac belső terének felújításához is előteremtette a fedezetet, a megvalósítás pedig a választásokat követően el is kezdődött volna.
Eltelt négy év, s mi valósult meg a belső felújításból? Legutóbbi ottjártamkor nem sok mindent láttam. Volt közben „közösségi tervezés”, kérdőívek és rajzok – egyszóval kommunikáció, ami láthatólag akkor is van, ha semmi más nincs. Aztán koncepcióváltás („ócsítás”), pályázat, látványtervek (érdemes ezeket megnézni, sokat elárulnak a koncepcióról). Hírek szerint idén már a munka is elkezdődik. De nem épültek fel a nagy csinnadrattával beharangozott önkormányzati bérlakások sem az előző vezetés által megvásárolt Rózsa utcai telken.
A rigók közben vidáman fütyültek és fütyülnek a szintén az előző érában felújított téren.
A szerző újságíró