Kiss László

Vélemény és vita

Világ Hadházyjai és kordonbontói, egyesüljetek!

álláspont

„Kérem, ez egy hülye ember” – mondta egy ismerősöm, s nem volt kedvem és nem volt miért vitatkoznom vele. A hír ott hevert előttünk az egyik internetes portálon, a brit közmédia, a BBC adta ki. És arról szólt, hogy egy Pókember-maszkos férfi mászott fel egy hete, múlt szombat hajnalban a szerkesztőség épületére. Kalapácsot is vitt magával, amivel nekiállt leverni Eric Gill Prosperót és Arielt ábrázoló szobrát. A Shakespeare Viharjából ismert alakok szobrát régóta viták övezik – tudatta a honlap –, mert Gill maga írta le a naplójában, hogy szexuálisan zaklatta lányait. Az 1930-as években készült szobor elbontását emiatt már másodszor kísérelték meg önkényesen. A Pókember-maszkos ember az állványzat mögé vette be magát, és délelőtt több alkalommal is összeszólalkozott a helyszínre érkező rendőrökkel. A hatóságok ugyanakkor nem próbálták meg lekényszeríteni a magaslatról, mert egy rendőrségi szóvivő szerint nem tudnák garantálni a férfi biztonságát. A rendőrség elkordonozta a helyszínt. Egyébként újságírók nem használják az épületnek ezt a bejáratát, mert felújítás alatt áll.

Na, itt lépett a képbe Hadházy Ákos. Elvégre kordonbontásról van szó, s minden jel arra mutat, hogy az ezereszű, kiismerhetetlenül örökmozgó képviselő minden bizonnyal az Állatorvosi Egyetem kordonelhárító fakultásán végzett. Ha meg mégsem, akkor pedig bizonyosan ellenállhatatlan kényszert érez minden kordon bontására. Esetleg a kordon- és kerítésépítésre is. És most persze a BBC-nél is kordon jelezte az önkényt, a demokrácia meggyilkolását, mert hát az épület egyik bejáratát a híresen pártatlan újságírók sem használhatták. Na, ezt nem nézhette tétlenül népünk hős forradalmára, a globális időkben minden népek nagy kordonelhárítója, rögvest álarcot és kalapácsot ragadott, és mint a vasúti kocsikerekek szorgos kopácsolója, ő is szolgálatba helyezte magát. És hát a vicc úgy szól, hogy a derék vasutas, sok-sok év kemény kopácsolása után, nyugdíjba vonulásakor csak annyit kért, hogy árulják el neki végre, tulajdonképpen miért is kellett kopogtatnia a kerekeket.

Hát ez az. Mondja meg már végre valaki a rettenthetetlen permanenstüntetőnek – vagy még inkább mondja meg ő –, hogy mi végre kínozza, fárasztja magát, no meg a rendőröket, tévéstábokat és a különféle ál- és igazi újságírókat, amikor egyetlen közleményben értesíthetné az embereket, hogy baj van a világ – benne Magyarország – kerekével. Baj bizony, mert rossz irányba forog! Vagy hát – egy időre felfüggesztve a kopácsolást – a parlamentben világgá is kiálthatná ezt, elvégre ott a munkahelye. De nem, neki az smafu. Neki az nem nyilvánosság. Nem, hiszen ott nem tud még egy nyomorult izzadságfoltot vagy vércsíkot sem felmutatni, vagy legalább néhány pofonnyomot csatolni kiáltványához. Így aztán marad a forradalmi hevület, de semmi pókemberkedés, álruha, elvégre mégsem Mátyás király, csupán néhány kínos grimasz, na meg, mint a kocsmában, a lefogott verekedő indulatos „engedjetek el, megölöm” metakommunikációs mozdulata.

Úgyhogy nem, nem Hadházy járhatott Londonban. Nem, hiszen az mindenképpen stílustörés lenne, bár a kordon Angliában is kordon, és réges-rég itt lenne az ideje kiadni a jelszót: Világ kordonbontói, egyesüljetek! Vagy Brüsszelben is feltűnhetne a képviselő úr, kasszírozni. Hatalmas zsebbel beszedni a nekünk – nem alamizsnaként – járó anyagi forrásokat. Igen, mert nekünk, kérem, nem pénzzel tartoznak. Nem. Anyagi forrásokkal. Úgy bizony! Egyébként nyilván ennek az útnak sem lenne semmi értelme, még akkor sem, ha beleférne a képviselői javadalmazásba és munkaidőbe. Bár az is igaz, a várba felmenni jóval gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb. Ráadásul gyönyörű a panoráma. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök a Karmelita teraszáról minden hozzánk betévedő idegennek megmutatja. Hogy aztán ront-e az összképen néhány száz vagy ezer Hadházyból álló bontóbrigád, nem tudom. Mindenesetre ki kellene próbálni, mi történik, ha valaki elárulja nekik – meg persze nekünk is –, hogy mi végre ez a nagy bontóindulat, tulajdonképpen miért is tüntetnek. Hogy kevés a tanárok fizetése, az nem titok, azért nem kell tüntetni, még sztrájkolni sem. Hiszen úgy látszik, egy ideje jószerivel csak ezt tanítják a magyar iskolákban, s ezt még a legutolsó bukott diák is tudja. Esetleg politikai szándék bujkál az iskolapadok között, az pedig elképzelhetetlen, annak cáfolatát autentikus helyről tudjuk: a hatalomért mindenkivel összefekvő politikai prostituáltaktól.

Azért a politikai krampácsolók közül valaki, esetleg személyesen maga a nagy Hadházy mégiscsak megkérdezhetné, hogy mire ez a nagy-nagy felfordulás, ütemtelen kopogtatás, amire eddig még soha nem érkezett „szabad” válasz. Legfeljebb hőn áhított könnygáz, amelyről és az első sorba előre tolt gyerekekről elborzasztó képeket lehet prezentálni a világ műveltebb felének, még a páratlanul pártatlan BBC-nek és a székházát megmászó pókembernek is.

Egyébként meg tényleg elérkezett az idő, a nyugdíjazás ideje: Világ Hadházyjai, egyesüljetek! Maszkban és kalapáccsal!

A szerző újságíró