Hajnali három óra körül már olyan erős volt a vécé irányából jövő csöpögés hangja, hogy J. Károly felébredt rá. Lefekvés előtt gyanús volt neki a szag, ami nem hasonlított sem az illatosítóéhoz, sem a csatornáéhoz, de csak enyhe szivárgás nyomait látta a lefolyócső tövénél.
Úgy tudta, hogy fölötte most senki nem lakik, szó sem lehet tehát arról, hogy a szomszéd mulasztása következtében keletkezett a szivárgás, inkább elfáradhatott az anyag. Már maga is tapasztalta, hogy az évek múlásával egyre gyakrabban elfárad, viszont azt még nem vette észre, hogy szivárogna is.
Kiment, hogy megnézze, mi a helyzet a mellékhelyiségben, egyúttal könnyített magán. Látta, hogy a szivárgás hajnalra már olyan erős volt, hogy szétterjedt az egész plafonon, és a csőnél összegyűlt, meghatározhatatlan színű folyadék egyre nagyobb és egyre sűrűbb cseppekben táplálta a tócsát a linóleumon.
Átment a konyhába, magához vett egy zöld műanyag lavórt. Legalább a színe legyen környezetbarát, gondolta, hiszen ez a helyzet a pártoknál is – de azt nem gondolta, hogy a lavórnak is lenne valamilyen ideológiája. Karcsi, a teknőse egyformán nagy élvezettel fogyasztja a salátát, a répát és a hónapos retket, így már a terráriumban összeáll egy csinos kis közlekedési-lámpa koalíció, és J. Károly szerint legalább olyan felelős döntéseket tudna hozni a teknőse is, mint amilyenek egy ilyen parlamenti terráriumban szoktak születni.
Már nem tudott visszaaludni, zavarta a csöpögés, ébren tartotta a kíváncsiság, így jobb híján félóránként kiment a vécére, és megnézte, hogy mi van a lavórban.
Voltak ám abban kiszivárgott Pentagon-iratok és titkosszolgálati lehallgatási adatok; jelentések a háborús korrupcióról, a fegyverszállításokról és az eltűnt hadianyagokról; útvonalakról, hogy az egyik bűnszövetkezettől miként lehet feltűnés nélkül a másik bűnszövetkezethez juttatni a muníciót. Pontos kimutatások voltak a pártoknak és magánembereknek utalt milliárdokról, a szankciós csomagokról és azok kikerüléséről. Jelentések az eltitkolt ufólátogatásokról, a mesterséges intelligencia valós szándékairól, az amerikai elnök mentális állapotáról. Forgatókönyvek arról, hogyan kell zavargásokat kelteni egy békepárti közösségben; vallomások számoltak be róla, hogy Lucifer végső elkeseredésében találta ki a gendert; voltak még titkos receptek az életelixír előállításához, és érettségi feladatsorok is kerültek a lavórba.
J. Károly továbbra sem tudta azonosítani a leszivárgásból származó anyagnak sem a pontos állagát, sem a színét, szagát és eredetét, csak annyit látott, hogy meglehetősen zavaros, csak annyit érzett, hogy büdösebb az elhanyagolt mellékhelyiségekben szokásos szagnál. Mikor beleért az ujja, rájött, hogy olyan az, mintha egyszerre sokféle váladék keveredett volna össze.
Előbb úgy érezte magát, mintha egy Rejtő Jenő-regénybe került volna, aztán felfordult a gyomra. Szerencse, hogy a vécé mellett állt, mert kijött, aminek ki kellett jönnie. Könnyes lett a szeme az erőlködéstől, s hogy a fátyolos tekintet volt-e az oka vagy sem, úgy tűnt, hogy a szivárgó anyagot semmi nem különbözteti meg J. Károly gyomortartalmától.
A szerző irodalomtörténész