Legyen minden lopódarázs nyakában jeladó!

Régente minden egyszerűbb volt. Sokkal, sokkal egyszerűbb. Bár az is igaz, hogy nem kószáltak nyakra-főre veszedelmes, elszemtelenedett állatok. Nem mondom, ember botorkált, ha körözték, ment, ki merre látott, igaz, akkor már körözött személynek nevezték. Aztán ha valaki mégis meglátta, Csibra kollégánk, a bűnügyi riporter rögvest megírta: „az éppen szabadságon, civilben levő rendőrőrmester felismerte a körözött személyt, szolgálatba helyezte magát, őrizetbe vette, majd előállította az őrszobán”. Nem, nem tartóztatta le, és nem vitte be a kapitányságra vagy a rendőrségre: előállította az őrszobán!

Nos, amikor egy-két éve megbolondult egy medve, hippinek képzelte magát, és nem kis riadalmat keltve becsavarogta az országot, emlegettük is, hogy jöhetne Csibra úr delikvense, szolgálatba helyezhetné magát.

Hát, mostanság is egymást érik a randalírozó vagy éppen sunyin lapító vadállatok. Most éppen egy északról érkezett barnamedve gondolja úgy, hogy megszámolja, hány lépés Magyarország. S kedden egy internetre feltett, szétmarcangolt juhtetem fényképe, no meg a kísérő szöveg – „Egy férfi azt állítja, hogy juhokat ejtett el a Bükkben kószáló medve szerda éjjel a Nógrád vármegyei Karancskeszihez tartozó Lászlóvölgyön” – erősítette meg, hogy a lépések számlálgatása közben medvekoma bizony aktivizálta magát.

És hát itt vagyunk tanácstalanul, nem tudjuk, mi a teendő, mit kell ilyenkor csinálni. Talán az a szolgálatba helyezés meg előállítás járható út lenne, ám nem tudni, hogy toronyiránt merre viszi a medvét a feje, hiszen nincs rajta jeladó. És még ha lenne is, akkor sincs recept, hogyan kell a medve úrral beszélni.

Mert néhány hete hatalmas botrányt okozott, amikor kiderült, hogy egy nyíregyházi vadász lelőtte azt, a művelt Svájcból érkező farkast, amelynek vándorlását egész Európa figyelte. A vadász – elmondása szerint – kutyának nézte a Hidasnémetinél kilőtt állatot, amelynek jeladóját aztán a Hernádba dobta. Mindenesetre szép történet kerekedett a „farkasgyilkosságból”. Két nap alatt „elítélték a gyilkost”, egy köröztetett petícióban pedig negyvennyolc órán belül huszonháromezren követeltek kemény börtönéveket rá, a bátor farkasvadászra. Pedig még igazából ki sem derült, hogy miként is botlott egymásba tettes és áldozata, s például még az sem, hogy történetesen nem a nagymamától jött-e a farkas. Csak annyit tudtak bizonyítani, hogy a jeladó, a farkason levő nyakörv száz kilométeres sebességgel száguldozott, tehát gépkocsin rohantak a nyakán valóban sérült állattal, de nyilván nem a kórházba. Mindenesetre az ítélethirdetők még Fricz Tamás elhíresült mondását, könyvcímét is parafrazeálták: „Ne legyünk következmények nélküli ország”.

És akkor most itt van nekünk egy újabb medve. Azt jelentették, hogy a Bükkalján kihelyezett vadkamerák többször is medve jelenlétét rögzítették az elmúlt hetekben. Legutóbb az Aggteleki Nemzeti Park déli határánál, Kánó és Felsőtelekes között kapták lencsevégre az elkóborolt állatot. A Bükki Nemzeti Park honlapja szerint a Kárpátok barnamedve-állományának növekedése és az élőhelyeiken végbemenő változások következtében az elmúlt években egyre gyakrabban észlelnek barnamedvenyomokat a park területén. A kárpáti medveállomány elterjedési határa eléri a faj számára alkalmas hazai élőhelyeket.

Ugyanakkor, hogy cifrább legyen az életünk, kiderült, nem csupán a Salgótarjánhoz közeli Karancskeszin történt báránymarcangolás miatt aggódnak a tarjániak. Nem. Ugyanis a városban hosszú idő óta vaddisznók kóborolnak, s emiatt sokan a gyermekeiket sem merik kiengedni a szabadba játszani, és a kutyasétáltatók is rettegnek, hogy bármikor rájuk támadhatnak a vadállatok – írja a Nap Híre. Ráadásul az ország másik fertályát, Szombathely környékét is vaddisznócsapatok dúlják, nem kis riadalmat keltve.

A Pénzcentrum nevű hírportál viszont brutális budapesti varjútámadásról számolt be kedden. Azt írta: bárhol lecsaphatnak az agresszív madarak. Legutóbb az Alkotás utcában ment neki egy gyalogosnak egy dolmányos varjú, s a megtámadott nő csak annyit érzett, hogy egy hatalmas karom belekapaszkodik a hajába hátulról. Amennyire viccesen hangzik a mondat, annyira érdemes komolyan venni a varjútámadásokat – hangzott el a Fókusz riportjában –, s a következő hetekben a fővárosban bárhol lecsaphatnak a madarak.

Igen, ezernyi veszély – sőt jóval több, hiszen világszerte több mint harmincezer darázsfaj létezik – leselkedik ránk, többségében olyan, amelytől soha nem hallott az egyszerű városi polgár. Kecskedarázs, lódarázs, lopódarázs, szamurájdarázs, németdarázs, papírdarázs – s akár még részeges darázs is lehet a szőlőskertekben –, lehetetlen valamennyit felsorolni, hiszen, mint említettem, még harmincezernél sem lehet megállni. És – azt írja a net –, hogy euszociálisok, vagyis nagycsaládokban élnek, az egyedek többsége nem szaporodik, s valamennyi darázskolóniában ugyanaz a kasztrendszer működik: egy tojást tojó darázskirálynő, steril nőstény munkásdarazsak és hímdarazsak. Így, egy fészekben. Korántsem demokratikusak. Euszociálisokként meg is nézhetnék magukat, ha hozzájuk is kiszállna egy EP-bizottság. Az megállapítaná: süljön ki a szemük a darazsaknak, helytelen, hogy itt is, ott is támadnak – egy héten belül négy helyről is jelentettek darázsrohamot –, tessék a nyakban jeladót viselni. Mert különben szigorúan elő lesznek állítva, az őrszobán!

Úgyhogy nehéz, igen nehéz pálcát törni, ítéletet mondani ember és állat felett. Nem véletlenül húzódnak éveken át bonyolult és kevésbé bonyolult emberügyek, hogy némelyiket még az unoka is örökli, ám akkor sem kellene elhamarkodottan ítéletet hirdetni. És különben is, egy csirkét levágni nem gyilkosság, csak a nagymamafaló farkas esetétől ugrik rögvest talpra egy ország. Amíg nincs minden varjú meg lopódarázs nyakában jeladó, elégedjünk meg annyival, hogy legyünk óvatosak a medvékkel, a farkasokkal, a varjakkal és a darazsakkal. Csak semmi kapkodás, semmi elhamarkodott ítélkezés. Mint ahogyan én sem szeretném őrszobán előállítani, majd elítélni az ítélkezőket. Majd az élet, a természet – legalább is gondolom – előbb-utóbb ítéletet mond. Ha mégsem, akkor jön valami reményt keltő EP-bizottság, mert Brüsszelben aztán tényleg mindenre tudnak megoldást és magyarázatot.

A szerző újságíró