Nagy Ervin

Vélemény és vita

Kormányzóképesség helyett komolytalanság

Verhetetlennek tűnik a Fidesz. Legalábbis ez a kontraszelektált, komolytalanná vált baloldal idehaza sosem lesz képes legyőzni a kormánypártokat. Megújulás nélkül csak egy minden eddiginél súlyosabb külső beavatkozásban vagy egy kiszámíthatatlan drámai eseményben bízhatnak, ami régen rossz. A közvélemény-kutatások, a politikai tapasztalat és a kitapintható közvélekedés szerint míg a kormánypártok támogatottsága ismét csúcson van, addig a baloldal rosszabb állapotba került, mint amilyenben az összefogás előtt volt. Pedig nehéz időszakon vagyunk túl.

De mi az oka annak, hogy a mögöttünk hagyott időszak, a háború és az elhibázott szankciós politika miatti borzalmas infláció sem tudta tartósan erodálni az Orbán-kormány népszerűségét, illetve ezzel együtt megemelni az ellenzéket?

Először is a kormány stabilitása és a kiszámítható válságkezelés döntő tényező. Van elképzelés, terv és cselekvés. A jelenlegi számok pedig azt támasztják alá, hogy a válságkezelés sikeres, a kilátások egyre jobbak. És ami a politikában kulcskérdés: a kormány mindig elmondja, hogy mit miért tesz. Lehet vitatni a tartalmat, lehet jobb alternatívát megfogalmazni (amire a baloldal képtelen), de az tagadhatatlan, hogy nem béna kacsaként sodródik a kormány. Láttunk már olyan válságot, amikor a hatalmon lévők csak úgy csináltak, mintha kormányoztak volna.

Másodszor: a jobboldal megítélésében – mivel a domináns pártrendszer ellenére hajlamosak vagyunk duális logikával gondolkodni a politikáról – kulcsszerepe van az ellenzék tehetetlenségének. A töredezettség, a koherens mondanivaló hiánya, a szervezeti problémák olyan permanens politikai válságot okoztak, amiből ez a baloldal egyedül, megújulás vagy külső támogatás nélkül nem fog tudni kilábalni. Sőt, mivel a támogatást már kipróbálták (és borzalmas befektetésnek bizonyult), így marad a megújulás igénye, ami jelenleg csupán illúzió.

Komolytalan az is, hogy a baloldal esetében (értelemszerűen nem számolva a parlamenti küszöb felletti kutyapárttal és a Mi Hazánk Mozgalommal) immár nyolc-kilenc szervezetről beszélhetünk. A DK, Jobbik, LMP, Momentum, MSZP, Párbeszéd után Márki-Zay Péter, Mesterházy Attila és Jakab Péter is új mozgalmat alapított. Továbbá ott van a pályán a Szanyi Tibor fémjelezte ISZOMM, Újhelyi István Esély körök… és így tovább, ad infinitum. Nem is beszélve arról, hogy jelenleg több, mint egy tucat politikus jeleníti meg az ellenzék személyi kínálatát.

Végül meg kell említeni azt is, hogy az a botránypolitika, amit az ellenzék derékhada követ, s ami kétségtelenül alkalmas a nemzetközi figyelemre, rendkívül ártalmas. Kontraproduktív, akár a kordonbontás. Komolytalanságot sugároz, miközben kormányzóképességet kellene mutatniuk.

A külső segítségben való bizakodás pedig igencsak bizonytalan, hisz egyáltalán nem biztos, hogy a társadalmi rend megbontása után a preferált, pénzügyileg támogatott baloldal kerülne hatalomra. Vagy ha igen, akkor hamar elzavarnánk őket vasvillával, hisz a magyar emberek többsége nem szíveli a gőgös, abnormális haladárokat. Legkevésbé ha az ostobaság és az agresszív viselkedés együttesen jellemzi őket.

Így marad a megújulás. Illetve a megújulás lehetősége, ami Gyurcsány Ferenccel nem fog menni. Egyedül a Momentumnak volt lehetősége valami nóvumra, ám elbuktak ők is. Elvesztették a dominanciaküzdelmet. A kordonbontással a saját hitelüket is lebontották.

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője