Sütő-Nagy Zsolt

Vélemény és vita

A postás még mindig kétszer csenget

álláspont

Szép, kifejező szó a barátság, a bizalom legmagasabb fokára utal, amikor érvényét veszti az alapvető emberi beidegződés, hogy a hátunkat leginkább csak a fal biztosítja. Egy barát akár ezt a falat is helyettesítheti, nem kell attól tartanunk, hogy valaki – kihasználva látóterünk korlátozottságát – hátba szúrhat. Persze, sokféle barátság van, a mexikóiak például minden idegent amigónak, barátnak neveznek, miként a „kedves barátom” megszólítás is színes tartalommal rendelkezhet, olykor még a bizalom hiányára is utalhat.

Hasonló összetettségre emlékeztet a megbonthatatlan szovjet–magyar barátságot hirdető kőolajvezeték is, amelyen keresztül a népek barátja táplálta a számára barátságos népeket, mint ahogy a szívből induló erek ellátják vérrel az önmagukban tehetetlen ujjakat. Ugyanakkor mindez fordítva már nem igaz, az ujjak ugyan megkönnyíthetik a szív működését, de a vérközpont könnyedén nélkülözhet egy-két apró végtagot. Amire sokáig gondolni sem lehetett, az három évtizede bekövetkezett, a megbonthatatlan szovjet–magyar barátság helyét egy másfajta barátság váltotta fel, de hiába épült ki az utóbbi időben egyre több donorforrás, azért még a kőolajvezeték Magyarország számára továbbra is nélkülözhetetlen maradt, és ez láthatóan sokaknak csípi is a szemét.

Az elmúlt napokban váratlanul megtudhattuk, hogy barátaink barátja fel akarta robbantani ezt a fontos vezetéket. Mondhatjuk, hogy nincs ebben semmi meglepő, hiszen ha a hasonlóan létfontosságú Északi Áramlatot ki lehetett pukkasztani a Balti-tengeren, akkor az Ukrajna területén keresztül haladó Barátság vezetékkel még könnyebben megeshet ez a baleset, s aztán világgá lehetett volna kürtölni, hogy ürgebőrbe bújt orosz diverzánsok követték el az akciót.

Az azonban már önmagában is izgalmas, hogy miért éppen most és miért éppen a Magyarországot általában nem túl barátságos színben feltűntető Washington Post hozta nyilvánosságra a Pentagonból kiszivárgott információkat Zelenszkij ukrán elnök terveiről. Az vitathatatlan, hogy leginkább a Binden-adminisztrációnak jött jól a hír napvilágra kerülése, az viszont kétséges, hogy Zelenszkijnek vagy Magyarországnak szólt-e az üzenet?

Leginkább persze mindkettőnek.

Az örökké követelődző, fenyegetődző ukrán elnök felé világossá tették az iratok, hogy mindenről tudnak Washingtonban, a legszűkebb környezetéből is eljutnak az információk a tengerentúlra, lényegében rövid pórázon tartják, s ha úgy támad kedvük, bármelyik pillanatban megsemmisíthetik. Mindezt alátámasztja az az ingerült hangvételű Zelenszkij-interjú, amelyet a Washington Post előbb nyilvánosságra hozott, majd másnap egyes részeit törölte. Éppen az ukrán hadfi nyugtalanságát, értetlenségét alátámasztó szakaszok váltak kámforrá, amelyek pontosan azt mutatják, hogy Zelenszkijt roppantul aggasztja az a játék, amelyről maga is tudja, hogy csak a legmagasabb körökben rendelhették el. A világ előtt is egyértelművé tették, hogy nem a maga ura, a tervei csak mások jóváhagyása esetén valósíthatók meg. Kétségünk ne legyen, ha csak rajta múlik, akkor ez a vezeték is az Északi Áramlat sorsára jut, Magyarországnak komoly kellemetlenségeket okozva.

Csakhogy a maga felsőbbrendűségét előszeretettel rendszeresen tudatosító Egyesült Államok ebben a kérdésben megfékezte, amivel viszont számunkra üzent. Nem mintha mindeddig visszafogta volna magát, teljhatalmú megbízottja rendszeresen tudtunkra adja, hogy főnöke mást várna el tőlünk, de azért most mégis túlmentünk egy határon. Bidennek már az is megfeküdte a gyomrát, hogy a magyar kormány tűzszünetet, béketárgyalásokat emleget, de hogy mindehhez még a pápalátogatást is felhasználja, és Ferenc pápa Kirill pátriárka bizalmi emberével Budapesten négyszemközt beszélget húsz percen keresztül, az már Washington befolyását kérdőjelezi meg. Mindennek a tetejébe még Zelenszkij is ellátogatott a pápához, amelyre úgy tűnik Bidentől nem kapott felhatalmazást, viszont egy kis szivárogtatással mindenkinek a tudomására lehet hozni, ki az úr a háznál.

Még jó, hogy ilyenkor kéznél van a független-objektív sajtó, amely bármilyen szenzációt sürgősen közöl.

A szerző vezető szerkesztő