Mondavilág

Zavar támadt az erőben kedden, az ATV Fórum című műsorában egy, a kormánypártokat elutasító betelefonáló ugyanis gyurcsányozni kezdett. Mi több, az ellenzék zászlóshajójának tekintett kereskedelmi csatornán számonkérte azt is, miért hívnak be naponta annyi DK-s politikust? Miközben – folytatta – a Demokratikus Koalíció hónapok óta egyebet sem tesz, mint elszipkázza más pártok politikusait, folyamatosan gyengíteni próbálja az összefogást, szabotálja az ellenzéki akciókat is. A Gyurcsány-párt nem megy kordont bontani, nincs ott a tanártüntetéseken, magasról tett a múlt nyáron a katás vállalkozókra is, egyébként pedig illúziókba kergeti az ellenzéki választókat amikor azzal kábítja őket, hogy ők majd leváltják a Fideszt.

Ez csak kis színes abban a politikai polémiában, amely több mint tíz éve újra és újra fellángol, s úgy summázható: Gyurcsány Ferenc mit keres még a politikában, miért nem vonul vissza?

Egy alkalommal maga a bukott miniszterelnök, Magyarország megdönthetetlenül legelutasítottabb politikusa is beszállt ebbe egy lakossági fórumon, amikor nekiszegezték a kérdést. Azt felelte akkor, „a gyurcsányozás intellektuális és morális középszer, még rosszabb esetben silányság”. Majd még hozzátette, egy dolgot tud, hogy az ellenfelei szeretnék kirugdalni a politikából.

Ez azonban csak olyan gyurcsányos lári-fári. Nem, Feri, az ellenfeleid egyáltalán nem szeretnék, ha távoznál. Te vagy az aranytojást tojó tyúk, az ellenfél győzelmének a záloga. Azon ellenzéki érzelmű, a jelenlegi kormánnyal nem rokonszenvező választópolgárok sokasága, óriási többsége, akik valódi alternatívát szeretnének látni a kormánypártok leváltásához, azok viszont a bukott miniszterelnök távozását szeretnék.

Gyurcsánnyal nyerni ugyanis lehetetlen.

Ezt bizonyítja az Iránytű Intézet még friss, ropogós kutatása is. (Egyébként rendkívül nagy mintán, több mint hétezer ember megkérdezésén alapuló reprezentatív, a választók települési és korfa szerinti megoszlását tükröző felmérésről van szó.) Ez rámutat arra, hogy a politikai kannibalizmus, a szövetségesek ledarálása, de még az önkéntes visszavonulása sem lenne elegendő ahhoz, hogy fikarcnyi esélye legyen a Demokratikus Koalíciónak a kormánypártok leváltására.

A kutatás adatai szerint ugyanis a DK-nak, ahol a legerősebb, vagyis a fővárosban, illetve a megyei jogú városokban, ott is csak harmadannyi szavazója van, mint a jelenlegi kormánypártoknak. A kisebb városokban a kutatás szerint a Fidesz–KDNP-nek már négy és félszer annyi választója van, mint a DK-nak, a községekben pedig ez az arány hétszeres. Brutális különbségek ezek.

A 18–29 éves korosztályban pedig a kormánypártoknak kilencszer annyi támogatójuk van, mint a Gyurcsány-pártnak, ebben a korcsoportban a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak öt és félszer több szavazója lenne, ha most lennének a választások, mint az árnyékkormánnyal bohóckodó DK-nak. Pedig a kutyapárt csupán egy viccpárt. A 40-49 éves korcsoportban is hétszer annyian támogatják a Fidesz–KDNP-t, mint a Demokratikus Koalíciót. Utóbbi támogatóinak fele nyugdíjaskorú, míg összességében a szavazóbázisuk csaknem háromnegyede ötven évnél idősebb.

A számok tehát azt jelzik, hogy nem az intellektuális és morális középszer, még csak nem is a silányság az oka annak, hogy a kormányváltást óhajtó gondolkodó választópolgár nem hisz a gyurcsányi-dobrevi árnyékkormányos blöfföknek, porhintésnek, dajkameséknek, a DK-s óriásplakátoknak, a kannibalizmus célravezetőségének. Mindezeket a pártaktivistákkal dugig megtömött kultúrházakban folytatott igehirdetéseken próbálják a közvéleménynek beadni a „független” propagandaműhelyekben.

Pedig inkább a számoknak kéne hinni. A DK erősödése ugyanis egyáltalán nem jelenti az ellenzék táborának bővülését. Az a DK esetében is csupán a többiek rovására történt. Sőt a többi ellenzéki párt gyengülése, szavazóbázisának elillanása lényegesen nagyobb mértékű volt, mint amit a Gyurcsányék fel tudnak mutatni.

Baj van tehát a gyurcsányi matekkal. Főként mert a politikai kannibalizmus nem jár együtt a választópolgárok átvándorlásával. Ahhoz erkölcsi tőkére is szükség lenne. Abból meg nem sok van. De ez már egy másik gyurcsányi mesevilágba vezető téma…

A szerző újságíró