Vélemény és vita

Megvezetett fiatalok járják Pankotai Lili útját

Kamaszkorban mindenki a lázadó korszakát éli. Ez egy természetes időszaka az életnek, mindenki máshogyan éli meg. Az viszont új jelenség, hogy iskola után ahelyett, hogy a plázákban vagy a parkokban való időtöltést választanák baráti társasággal, inkább az aktuális miniszterelnököt szidva rontanak neki a rend őreinek.

Az a látvány még megszokandó, hogy az alig 50 kilós gyerekek dobálják mindenféle tárgyakkal, meg tejjel locsolják a munkájukat végző rendőröket. Hogy aztán – amennyiben várható válaszként érkezik a könnygáz – telesírják könnyeikkel az amerikai pénzzel támogatott független-objektív sajtót, hogy őket mekkora sérelem érte.

Olyat legendákat is lehet már hallani, hogy még gumibotozást is érte őket, habár erről felvételeket még nem láttam. Legfeljebb csak olyanokat, amelyek a jogállamiság mintapéldányaként dicsőített Franciaországban készültek. Talán eltelik pár hét, és már az lesz az „újmúlt”, hogy a rendőrök a pesti lányokat és fiúkat meglátva megfutamodtak, így pedig rögvest elbonthatták a magyar diktatúra jelképének kikiáltott kordonokat, és kitűzhették az ellenállás szimbólumának kiválasztott (egyébként nagyon béna) felkiáltójeles zászlót. Mivel sikerrel ezek az akciók nem kecsegtetnek, így nem tartom elképzelhetetlennek, hogy évek múlva a dollárokkal kitömött baloldali politikusok által írt forgatókönyv szerint megkreált akcióikra is talán így fognak visszaemlékezni.

Ostoba dolog lenne hagyni, hogy az ellenzéki tábor ezeket a megmozdulásokat valamiféle forradalomnak könyvelje el. Ezzel bemocskolnánk 1848 és 1956 hőseinek emlékét. Egy dologra emlékeztetném mindazon maroknyi fiatalt, akik még vakon tudják követni a tehetségtelen képviselőket, és isszák minden szavukat. Amikor tavaly április 3-án éjszaka villamosoztam haza, arra lettem figyelmes, hogy egy kisebb, ránézésre maximum 18-20 éveseknek látszó és viselkedő társaság az ellenzéki pártok politikusait szidta. Hangos nemtetszésüket fejezték ki az eredményt láttán, és kijelentették, hogy a jövőben egyik baloldali pártban sem fognak többet megbízni, fogadkoztak, hogy nem hagyják magukat átverni. A csúnyább jelzőket itt most inkább nem idézném.

Egy évvel ezelőtt tehát még az ellenzékváltás szükségszerűsége uralta a közbeszédet. A dollárbaloldal önjelölt államférfiai mentek be sorba az ATV stúdiójába, hogy elmondják: hatalmas változásokra van szükség, mert ezt akarják a szavazóik is. Eltelt azóta egy év. Történt azonban bármiféle változás a baloldalon? Én nem látom…

Az az érzésem, hogy ezeket a fiatalokat most is ugyanúgy, hétről hétre megvezetik, ahogyan az elmúlt években. Pedig akkor, a villamoson ülve én egy olyasmit tapasztaltam, hogy ki tudják vívni a sorcserét a baloldalon. Ez elmaradt. Egy év után is azokat a politikusokat követik, akik mást sem tesznek, mint kiemelnek egy-egy fiatalt, akik elég bátornak érzik magukat, és az égbe kiáltják hogy „O1G”. Így volt ez korábban Nagy Blanka esetében, az újabb áldozatuk pedig Pankotai Lili. Akikre azt a feladatot osztották, hogy jól felhergeljék a népet, majd vigyék hőzöngeni őket a rendőrök elé. Nehéz nem észrevenni, hogy könnyen felhasználható, majd – ha a politikai széljárás megváltozik – eldobható „tárgyak”.

Nem értem, miért hagyják az ellenzéki szavazók, hogy tizenhárom éven át folyamatosan átverjék őket a politikusaik? Márpedig tök értelmetlen kordonbontásokkal és a rendőrök provokálásával csak a saját idejüket vesztegetik. Nem kellene Pankotai Lili útján járniuk, aki a megafonba ordibálás hatalmas élményéért még a saját érettségijét is elhalasztotta. Javaslom, hogy előbb az elkövetkező napokban érettségizzenek le minél jobb eredménnyel, majd rögtön kérjék számon a hitelüket már régóta elveszített dollárbaloldal politikusain az egy éve elmaradt változtatásokat és lemondásokat.

Amennyiben ezt senki nem teszi meg, addig a kamaszkori lázadozás mellett Soros György legrosszabb befektetései is maradnak.

A szerző újságíró