Ez a hét nagy megkönnyebbülést hozott, mert Ursula von der Leyen és Volodimir Zelenszkij kéz a kézben jelentette be Kijevben, hogy készül az újabb, immár tizenegyedik szankciós csomag Oroszország ellen. Régóta lehetett hallani róla, de már erősen aggódtam, hogy valami baj lehet Brüsszelben, mert hónapok óta csak rebesgették, aztán nem történt semmi. Persze még csak előkészületben van a büntetőintézkedés, nem is mindenki ért egyet vele, az ukrán elnök például szeretné, ha az orosz nukleáris iparra is kiterjedne, ám a franciák ezt nagyon nem szeretnék, s bár mi sem, de mivel Franciaország lényegesen meghatározóbb az ilyen kérdésekben, az ő érdekük kivételesen egybeesik a miénk, így jó eséllyel Zelenszkij zárt kapukat dönget.
Az azért megnyugtató, hogy nincs változás, Brüsszelben nem történt fordulat, kitartanak a szankciók mellett, viszont Švejk tanácsait követve megfontoltan haladnak. „Nem szabad hinni a véletlenben, jobb, ha reggel és este is felpofozzuk magunkat, hogy el ne felejtsük, hogy az óvatosság sohase fölösleges, és hogy jóból is megárt a sok” – szögezte le a bölcs, kiérdemesült katona.
Látható, milyen komoly érdekellentétek húzódnak meg a háttérben, nem is csoda, hogy ilyen nehezen születik döntés. Eljött a mérlegelés ideje, nem lehet minden szankciót csakúgy kivágni, mint a huszonegyet!
Az orosz gyémánt eddig elkerülte a tilalmakat, mert bár az Egyesült Államok már nem kereskedik az orosz bányavállalattal, az Európai Bizottság székhelyének mégis csak Belgium ad otthont, és a hagyományosan a kontinens legnagyobb gyémántkereskedelemmel foglalkozó országával még sem lehet kiszúrni. A belgák nem is győzik hangsúlyozni, hogy a szankciók aránytalanul nagy károkat okoznának az európai országoknak, és ha úgy vezetnek be intézkedéseket, hogy azokat nehéz lesz megkerülni, akkor kevesebb orosz szállítmány érkezik a piacra, emelkedhetnek az árak. Márpedig az európai polgároknak éppen elég terhet jelentett az energiabojkott miatt kialakult áremelkedés, a megfizethetetlen áramdíj, a gáz- és élelmiszerár, isten ments, hogy az ékszerek árai is az egekbe szökjenek!
Íme a gondos előrelátás! Az alaposan átgondolt mérlegelés!
Aggódnak is a késlekedés miatt az orosz milliárdosok, újabb szankciók nélkül hogyan fog a vagyonuk gyarapodni?
A gazdasági kérdésekben megfellebbezhetetlen jólértesültséggel rendelkező Forbes márciusban napvilágot látott összeállítása alapján ugyanis a szankciók eredményeként huszonöt százalékkal több lett az orosz milliárdosok száma, a vagyonuk pedig ötven százalékkal gyarapodott a bevezetett intézkedések hatására megugró nyersanyagárak okán. A szegény Nyugat pedig csak búslakodhat, az amerikai kőgazdagok kétszázmilliárdot buktak az elmúlt esztendőben, 4,7 billióról 4,5-re apadt a pénztárcájuk, és örülhetnek, hogy változatlanul 735-en szerepelnek a listán. De legalább a McDonalds és a Starbucks nem elérhető Oroszországban, zuhant is a harci szellem arrafelé!
Az eddig megismert tervek szerint a tizenegyedik uniós szankciócsomag a korábbi rendelkezések megkerülőire csapna le, olyan, a háborúban semlegesként viselkedő országokra, mint Kazahsztán vagy Üzbegisztán, viszont Kínát és Törökországot gondosan kikerülné. Az európai országokat sem érintené, hiszen az unióban mindenki annyira határozottan a szankciók mellett áll, hogy a nyugati multicégek majdnem tíz százaléka kivonult az orosz piacról. Amelyek pedig maradtak, azok sem fejlesztenek, könyörtelen büntetésként kizárólag az orosz piacra termelnek, mint teszi azt a Microsoft, a háztartási gépeket gyártó Miele vagy az élelmiszeriparban érdekelt Kellog’s; néhányan, mint a német Continental nagy dérrel-dúrral becsapták maguk mögött az ajtót, hogy aztán csendesen a hátsó bejáraton térjenek vissza.
Hiába, no! Működnek a szankciók, Oroszország rogyadozik a büntetőintézkedések hatására.
A klasszikussá nemesedett Tanú című film Virág elvtársának érett bölcsessége új értelmet nyert. „Ugyan, kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó. Az ukránokat? Azok örülnek, hogy mindent megígérünk nekik. A széles tömegeket? Azok bőszen elhisznek mindent, amit mondunk nekik. Az oroszokat? Ühüm, azoknak alaposan túljártunk az eszén. Nem szeretnék most a helyükben lenni! Kiadtuk a jelszót: legyen szankció! És lett szankció. Mi nem ígérgetünk a levegőbe, Pelikán.”
A szerző vezető szerkesztő