A brüsszeli szankciók az orosz gazdaságot pörgetik

A régi idők szellemében zajlottak Ursula von der Leyen kijevi tárgyalásai. Az Európai Bizottság elnöke megint mindent megígért, pénzt, paripát, fegyvert, de valójában csak erkölcsi támogatást kapott Volodimir Zelenszkij. Igaz, némi anyagi segítség is szóba került, már csak azért is, mert az ukrán elnök ismert erőszakosságával ezt kikényszerítette. Kijev most elsősorban azért ideges, mert még nem született meg az a menetrend, amely pontosan meghatározta volna Ukrajna uniós csatlakozásának dátumát.

A ködösítés ebben az ügyben sem maradt el, mert, mint Von der Leyen fogalmazott: „Egy olyan országban állunk, amit értelmetlenül megtámadtak. Egyesek azt gondolhatják, hogy képtelenség egy olyan Ukrajnáról beszélnünk, amely szabad, ahol béke van, és amely az Európai Unió tagja. Azt gondolják, hogy ez túl távoli dolog. Európa lényege, hogy a lehetetlent lehetségessé tesszük” – mondta az uniós bizottság elnöke.

Ez a „nesze semmi fogd meg jól” tipikus esete, ami viszont már nagyon kevés Zelenszkijnek. A beígért, nagy tavaszi ukrán offenzíva nem indult el, pedig már lassan nyárba fordulunk. Az ukrán elnök szavaival élve: majd akkor kezdődik meg a hadjárat, ha Ukrajna az összes megígért nyugati fegyvert megkapja.

Igaz, hogy Biden egy 1,2 milliárd dollár értékű, újabb hatalmas fegyversegélyt hagyott jóvá – ki tudja, hányadikat –, ez idáig azonban ezek a támogatások nem hozták el az oroszok elleni áttörést. A front hullámzik, az oroszoknak láthatóan nem sürgős. Annál is inkább nem, mert az ország idén – 2014 óta először – ismét visszatért a világ tíz legnagyobb gazdasága közé, most a nyolcadik helyen áll – derül ki a Világbank jelentéséből. Eközben az EU már a tizenegyedik szankciós csomagot készíti elő a Oroszország ellen. Olyan ez, mintha Brüsszel a sorozatos szankciókkal éppen az orosz gazdaságot pörgetné.

Mindezek után úgy látszik, hogy se a harctéren, sem pedig a gazdasági fronton nem sikerült Moszkvát megrogyasztani, ma már sokan egy olyan patthelyzet kialakulásról beszélnek, amellyel majd hosszú ideig együtt kell élni. Ha bárki is azt hinné, hogy a nyugati és az ukrán kardcsörtetés közepette ez egy fantazmagória, akkor annak figyelmébe ajánljuk Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormányzó konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) vezetőjének legutóbbi nyilatkozatát.

Ebben ugyan ismét síkra szállt Ukrajna feltétlen támogatása mellett, ugyanakkor azt is hangoztatta, hogy „vannak arra utaló jelek, hogy a háború, inkább egy bizonyos kompromisszummal, mint végleges megoldással érhet véget”. Ez már kitapintható elmozdulást jelent az eredeti lengyel állásponthoz képest, mert nem a teljes ukrán sikert fogadta volna el a háború lezárásaként. Ez együtt járt volna az oroszok által elfoglalt összes terület visszaszerzésével is, amely ma elég illuzórikusnak tűnik.

Ezt a nyilatkozatot nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert a viharos lengyel történelem megtanította az ország vezetőit arra, hogy a siker egyik, ha nem a legfontosabb feltétele, csak úgy, mint a sakkjátszmában, az előre gondolkodás.

Így hát a patthelyzet kialakulása lehet, hogy nem is vész a távoli jövőbe.

A szerző főmunkatárs