Bán Károly

Vélemény és vita

Giccses színmű

álláspont

A fasizmus felett aratott győzelem napján a Momentum politikusai korán keltek, hogy időben odaérjenek a budai Várba, a Miniszterelnökségnek helyet adó Karmelita kolostorhoz, s megünnepelték saját győzelmük napját – zavartalanul elbontották az építési területet kijelölő kerítést. Nem, ne tessék megijedni, nem a forradalmi tettnek számító szimbólumról, a kordonbontásról szeretnénk írni, azt már annyi krónikás megénekelte, hogy a könyökünkön jön ki.

Merthogy miután a momentumos aranyifjak megcselekedték, amit szerintük megkövetelt a haza, elégedetten ragasztották ki hétpontos petíciójukat a Miniszterelnökség bejáratára, majd hátradőltek, nyilatkozgattak, fotózkodtak, sütkéreztek a rezsim lebontására hirdetett akciójuk vélt vagy valós sikerében. Döntse el maga a választópolgár, hogy ez az egész szánalmas, értelmetlen vagy nagyon is érdemleges, figyelemre méltó akció volt-e. Szerintünk inkább néphülyítés, amely a választópolgárral azt próbálja meg elhitetni, hogy az említett fellépés majd jól megroppantja a fennálló hatalmat. Látjuk az eredményét, a teljes ellenzék egyre mélyebbre süllyed a támogatottságát illetően is. Momentum például az egyik legfrissebb közvélemény-kutatás szerint éppen csak becsusszanna a parlamentbe, míg egy másik alapján kilenc százalékot érne el. (Ennél még zsenge új pártként a négy évvel ezelőtti európai parlamenti választáson is jobb eredményt ért el.) Amúgy pedig a rendőrök egyáltalán nem akadályozták meg akciójukat. A momentumosok mégis úgy érezték, hogy ők megtették az első lépést az új ellenzéki politika meghirdetése után a rögösnek tetsző úton.

Ám sok jel szerint önáltatás ez a köbön. Gelencsér Ferenc, a Momentum elnöke a minap egy interjúban például azt fejtegette: „A szüleim meglátogattak a hétvégén, és amikor a kordonbontásból este tízkor hazaértem, megkérdezték, mi a célom az ilyen akciókkal. Azt mondtam, hogy vagy ezt csinálom, vagy külföldre költözök.” Ami a politikai kreativitást s az ettől az akciótól várható eredményt illeti, nem biztos, hogy sokat kéne várni azzal a költözéssel.

A hét pont közül ugyanis mindjárt az első a sajtószabadság helyreállítása és a kormánypropaganda betiltása. Eltekintve most attól, hogy a politika két pólusán ki mit tart, tekint propagandának, a liberális párt víziójának első pontjában is ellentmondás található. Antagonisztikus. Mert ki az, aki korlátozza a baloldali, liberális ellenzéki médiát, az ellenzéki pártokat, s ha senki, akkor miért kellene betiltani a másik oldal médiáját, az ott megjelent nézeteket, véleményeket? A világháló és a globális közösségi felületek korszakában abszurd és felesleges is lenne ez, sőt ezeken a felületeken szinte nyílt, a rendszer megbuktatására bátorító vélemények olvashatók szakmányban. A közmédiába pedig saját elhatározásból nem mennek a momentumosok és más ellenzékiek sem nagyon.

Ennél talán csak az ellenzék „vezető szerepére” törekvő, a többieket látványosan lesöpörni akaró Demokratikus Koalíció játssza fortélyosabban a néphülyítést. Gyurcsányék ezen a héten például Szombathelyre látogattak, oda vitték el a remény politikáját s nevezték meg a jövő évi önkormányzati választásra Vas vármegye központjának polgármesterjelöltjét. Nem, nem egy DK-s politikust, hanem a szocialista Nemény Andrást. A jelenlegi polgármestert. Ugye, értik ennek a bejelentésnek a komikumát? Egy szocialista jelölt indulását nem a saját pártja, hanem a DK jelenti be. Sőt azt sem mondják rá, hogy ő egyébként szocialista, ha egyáltalán még az. Holott fél éve még Nemény volt a szocialisták társelnöki posztjának első számú várományosa.

Gyurcsányék korábban Szegeden Botka László támogatását is maguk jelentették be, holott ő már szocialista sem volt, csupán független civil jelölt, miközben néhány éve Botka még Gyurcsány Ferenc teljes kirekesztéséért kampányolt az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként. Innen nézve giccsbe fordul a DK előadása, ha akarom vígjáték, ha akarom szomorújáték. Szégyen a teljes ellenzékre nézve. Csalás és népámítás, a választók totális hülyének nézése, átverése.

Megfűszerezve mindez egy DK-s plakátkampánnyal, amely azt hivatott elhitetni, hogy Orbán emeli az árakat, míg Dobrev csupán a béreket fogja. Sőt ő majd elhozza az európai uniós pénzeket is, mint a pinty. Ez utóbbit még el is hinnénk, Brüsszel minden kívánságát teljesítenék, ám kötve hisszük, hogy erre a magyar választópolgárok többsége örömmel mondana igent. Miközben persze az árakat sem Orbán Viktor emeli. Igaz, ha van a miniszterelnökön sapka, az a baj, ha nincs, az a baj. Hisz a gyurcsányi ellenzék az ársapkát is üti-vágja, miközben az történetesen ellentétes a plakát állításával, nem emelés, hanem a legszegényebbek megélhetését szolgáló kormányzati intézkedés.

A szerző újságíró