Kiss László

Vélemény és vita

Alföldi Róbert szerencsére nincs veszélyben

álláspont

Végre, végre, valami igazán jó hír. Sőt, egy helyett mindjárt kettő. A kiváló színész-rendező, Alföldi Róbert a diákokról a közösségi oldalán kijelentette: „Felhívnám a figyelmet a megszólaló kamaszok felnőttségére, érettségére, kulturáltságára. Világos, hogy bukósisakos, páncélos rendőrökkel és könnygázzal kell ellenük fellépni. Gondolkoznak. És az veszélyes. Úgyhogy marad az erőszak.” Hát, nem nagyszerű? Hiszen még most sem valamennyi tanárunk kockás inges, de úgy látszik, a magyar oktatás máris rendben van. Mert hát mit adhat többet egy iskola egy gyereknek, mint azt, hogy bizonyos mennyiségű lexikális ismereten túl, megtanítja gondolkodni.

Hogy aztán Alföldi tanulmányai során hol akadt el, nem tudni, mindenesetre az is jó hír, hogy ő speciel nincs veszélyben. Bizony. Csak gondolkodni veszélyes. Már 2014-ben, a Nemzeti Színház igazgatói székéért folytatott nemes küzdelem során kitűnt, hogy Alföldi tényleg perfekt, alaposan felkészült, csak hát aprócska időzavarba került. Elakadtak a gondolatai. Egyszerűen rosszul sakkozott, de megesik ez még a legkiválóbb sakkozókkal is. Famulusai egyenesen Bécsbe, a Burgtheater igazgatói irodájába rohantak, onnan vártak segítséget, elfeledve, hogy a Hof réges-rég letűnt, azóta már Kreml is volt, meg most már itten van nekünk Brüsszel. Ráadásul nem sokkal később, pénzügyi zűrök miatt leváltották a Burgtheater igazgatóját, úgyhogy itt is baj volt az időzítéssel. Pedig milyen remek és igazságos és mindenekelőtt fölöttébb demokratikus lett volna a bécsi akció, valami olyasmi, mintha Ausztria szövetségi kapitánya állítaná össze futballválogatottunkat egy osztrák–magyar meccs előtt.

Persze, ettől még ehhez is joga volt, joga van Alföldi állampolgárnak, mint ahogyan ahhoz is, hogy Facebook-oldalán megnyilvánuljon tüntetésügyben. Igaz, itt is megszólalhatott volna kicsit korábban, mondjuk, 2006-ban, amikor gumilövedékbe szaladt bele néhány tüntető, meg amikor egyedül a rendőrfőkapitány nem látott viperát a videófelvételeken, ráadásul még a szél is elfújta a rendőrök azonosító számait. Így persze, irányítószámok híján, senki nem tudta honnan is érkezett a lövés, a rúgás, a pofon, a gumibot vége vagy a kardlap csípős ereje. Hát nem. Nem. Alföldi akkor mélyen hallgatott, úgy látszik, akkor nem látott rendőrterrort, most viszont mi az hogy – nagyon is. Ismét tanár- és diáktüntetés indult a Szent István-bazilikától az Egységes Diákfront szervezésében, hogy tiltakozzanak az úgynevezett státusztörvény ellen. Tiltakoztak, és a tiltakozás odáig fajult, hogy rohamrendőrök zárták el a szabad oktatásért tüntető tömeg útját, amely a budai várban Orbán Viktor kormányfői hivatalához, a Karmelita kolostorhoz akart eljutni. Sőt, még könnygázt is bevetettek, többeket pedig előállítottak, köztük a Leövey Klára Gimnázium egyik tanulóját is, aki – mint mondta – tíz óráig volt fogva tartva. Hogy aztán a diákok megint kordont bontottak, rendőröket molesztáltak, arról nem értesült Alföldi.

Mint ahogyan arról sem hallott, hogy ezeknek a meccseknek nincs tétjük. Ezek régen le vannak sakkozva. Ha a rendőr lép, könnygázt használ, esetleg gumibotot, brutális állat. Videóra lehet venni, be lehet mutatni a művelt Nyugatnak – még Párizsnak is – a Magyarországon dühöngő terrort. Ha pedig a szenvedő fiatalok lépnek, rögvest hősök lesznek, minimum márciusi – ez esetben májusi – ifjak. Vagy mint a hős egri nők, a pécsi Pankotai Lili malacságaival, míves nyelvezetű rikácsolásával egyszeriben országos hírre vergődnek.

Haj, nem így volt ez régen! Akkor még volt tét. Haseknél például még a fogdában ébredt a részeges botránykeltő, aki csendőrök kakastollával akarta kipucolni a pipáját. A derűs kádári időkben pedig – ha jól emlékszem, 1973-ban –, egyszerűen elcsapták, nyugdíjba vágták a debreceni egyetem tudós rektorát, Rapcsák Andrást – igen, Hódmezővásárhely egykori polgármesterének apját –, mert Pesten tanuló lánya, Mari részt vett a március 15-i tüntetésen.

Most már csak azt várhatjuk, hogy derék – korrupció-, sztrájk-, tüntetés- és erőszakos – tanáraink tüntetnek majd amiatt, mert nem minden diák kap ötös meg hatos osztályzatot. Alföldi meg némi spéttel a szabadság tündérkertjének nevezi majd azt a birodalmat, amelyben a DK összeborul a Jobbikkal, és a Duna-parti cipőket köpi le a korábban bőszen lefasisztázott, azóta viszont haladóvá nemesedett politikus, tanár és diák végre egymásra talál a Karmelita kolostornál, s mindenki nagy-nagy gyönyörűségére letérdepelteti a rendőröket. Elvégre rend a lelke mindennek!

A szerző újságíró