J. Károly azt álmodta, hogy feltaláló volt. Előbb a követ találta fel, hogy szét lehessen törni vele a diót, de az egyik férfi megunta a sok diótörést, és kiloccsantotta vele a másik férfi agyát.
Aztán rájött, hogyan kell pattintani a követ. Lett egy olyan kés belőle, amivel le lehet fejteni a bőrt az elejtett vadról, így a szeletelt hús mellett ruhájuk is lett, de a régészek megtalálták később egy gleccserben annak az embernek a múmiáját, akit éppen az ő késével szúrtak le a bordája között.
Utána feltalálta a tüzet, és a húst meg is tudták sütni, ráadásul nem is fáztak mellette, mert a ruha már kevés volt a jégkorszakhoz. A tűzzel azonban az egyik csapat férfi felgyújtotta a szomszéd falut, mert elmúlt a jégkorszak, és már unták, hogy megint minden rendben van.
J. Károly kedvét nem vette el a sok kudarc, mert feltalálta a vasat. Egy meteoritban volt benne, de ő észrevette. Mivel már volt tüze, kiolvasztotta, és olyan nagy szögeket kovácsolt belőle, amivel asztalokat kezdett készíteni, hogy kulturáltan tudjanak enni. Egy csapat férfi aztán az ő szögeivel erősítette meg a falovat, elbújtak benne, hogy lemészárolják az összes trójait.
Ugyanúgy találta föl, illetve meg az aranyat is, de bárcsak ne találta volna, mert az arany miatt sokkal többen haltak meg, mint a falovas esetnél. Sok ilyen találmánya volt, és mindet a halálhoz használták, nem az élethez.
Például a robbanószerrel is így járt, amit eredetileg azért talált fel, hogy könnyebb legyen bányákat nyitni – és mi történt? Akinek volt robbanószere, hamar megnyerte a háborút, és rabszolgákat küldött maga helyett a bányába dolgozni.
Feltalálta a repülőgépet is, amit egy idő után már nemcsak az utazáshoz használtak, hanem a bombázáshoz is, és azzal dobták le az atombombát, amit először fel sem akart találni, de kényszerítették rá.
A számítógéppel ugyanígy járt. Arra, gondolt, hogy azt a sok nullát és egyest fel lehetne tölteni valami értelemmel, de arra nem gondolt, hogy ez az értelem hamarosan elveszi az emberek eszét, leszoknak az olvasásról, és nem akarnak találkozni sem egymással, ráadásul nemcsak ostobaságokat, hanem hazugságokat terjesztenek vele, a szimulációkkal pedig ki tudják számítani, hogyan lehet minél tovább elhúzni a harcokat, és minél nagyobb területre kiterjeszteni a gyilkolást.
J. Károly úgy ébredt fel, hogy világosan látta maga előtt az éjszakai tervrajzokat, amit álmában vetett papírra. Előbb nem tudta pontosan, hogy mi az, de már volt tapasztalata a feltalálásban, így hamar rájött, hogy az egy békegép.
Úgy döntött, egyelőre titokban tartja, s nem árulja el senkinek sem a tervrajzot. Gyanította, hogy van az embereknek egy csoportja, akik az ő békegépét is a háborúhoz fogják felhasználni.
A szerző irodalomtörténész