Nagyrendezvényt tartott vasárnap a Párbeszéd, az elérhető információk alapján a meghívottakkal együtt talán elérte, netán meg is haladta a tucatnyit a résztvevők száma.
Szánalmas!
Mondhatnánk, mindez szót sem érdemel, hiszen a magyar társadalomra mai napig nagyobb hatást gyakorolnak a Pál utcai fiúk, mint a kullancsként össze-vissza élősködő gittegylet tagjai, akik eredendően még azt hirdették, hogy Lehet Más a Politika, ezért kizárt az összefogás a Gyurcsány-korszak országrontó pátjaival, politikusaival; aztán néhány évnyi vergődést követően rájöttek, hogy még sem más, így harcosan zászlót bontottak a társadalmi párbeszéd fontosságát zászlóra tűzve, és ennek jegyében – a túlélés érdekében – összebútoroztak a gyurcsánytalanított utódpárttal, majd magával Gyurcsány Ferenccel is, bevallva, hogy a felszínen maradás érdekében az ördöggel is kollaborálnak; most pedig a vörös szegfű utolsó cseppjeit is kiszívva ismét zöldre váltanak.
A „nagyrendezvényhez” ugyanis „nagy” bejelentés is járt, és ennek tükrében a „nagyon megújuló” szervezet a Párbeszéd – A Zöldek Pártja néven folytatja áldatlan tevékenységét.
Egy okos kullancs ennél találékonyabb lenne, a gazdalény elpusztítása után visszahúzódna az erdőbe, hogy újabb áldozatot találjon magának, de ehhez persze el kellene hagyni a nagyvárost, ám a vidéki élettől viszolygó vérszívó számára ez rémisztőbb gondolat a sarkvidéki fagynál is. A vidék ugyanis nem tűri az arctalanságot, csak a sűrűre szőtt házfalak ecetfáin, a sugárutak méhlegelőin lehet rejtőzködve megbújni, igaz ott elveszni is könnyű, mert minden négyzetméterért a korábbi társakkal, a gyalázottakkal vagy az elvérzettekkel kell megküzdeni.
Viccnek is nevezhetnénk az elképzelést, ha ezzel nem értékelnénk le a paraziták bukása nyomán fellendülő viccpártot, a kétfarkúakat, akik vicces módon – a magyar politikai abszurdban természetesen – a kormánykritikusok közül egyedül maradtak hűek elveikhez az elmúlt évtized során. A nevetséges találóbb jelző lehet, hiszen a „nagy bejelentés” felér egy visszakéredzkedéssel az LMP – Magyarország Zöld Pártja keblébe, elvégre külsőre most már éles szemmel is nehéz különbséget tenni a két, többszörösen kapcát cserélő szervezet között. Nevezhetjük igazi európai gondolkodásnak is, ugyanis az általuk csodálattal emlegetett nyugaton nem ritka jelenség a vörösből zöldbe fordulás, ami az ionoszféráig sugárzó értékek világában magától értetődő, így nem vet fel kérdőjeleket, hitelességi problémákat. A „nagy megújulók” sem véletlenül beszéltek arról, hogy a jövő csak zöld lehet, narancssárga, kék, lila vagy barna semmiképpen. A felsorolásból aligha véletlenül maradt ki a vörös – Gyurcsány Ferenc szavait követve Tordai Bencéék sem fejtették ki az igazság minden részletét –, mert a két szín annyira klappol közösen, hogy még a komplementer színkörben is szemben állnak egymással.
A legnagyobb hiba esetükben azonban éppen a mélyebb elemezgetés lenne, hiszen a társadalom mérhetetlen véleményével aligha lehet vitatkozni. A súlytalanság okára pedig pontosan a gittegylet zászlóvivője, Karácsony Gergely főpolgármester mutatott rá, amikor arra kérte a budapestieket, nézzenek úgy a városra, mint a turisták, hogy értékelni tudják a természeti adottságokat és az építészeti örökséget, azaz mindent, ami Párbeszéd-mentes.
A szerző vezető szerkesztő