Einstand

Zelenszkij egyik eszement ötletének megvalósítása a katasztrófába taszíthatja a nemzetközi bankrendszert. Az ukrán elnök régóta hangoztatott véleménye az, hogy az orosz oligarchák külföldi bankokban tartott vagyonát nemcsak zárolni kell, hanem el is kell kobozni, és Ukrajna újjáépítésére kell fordítani.

Az első elkobzás már tavaly decemberben megtörtént, mert Konsztantyin Malofejev 5,4 millió dollárját, amelyet a denveri székhelyű Sunflower Banknál vezetett számláján tartott, elkobozták. A jogalap: Malofejev szeparatistákat finanszírozott a Krímben, amelyet Oroszország 2014-ben annektált. Joe Biden amerikai elnök 2022 végén írta alá azt a törvényt, amely lehetővé teszi, hogy az igazságügyi minisztérium az orosz oligarchák Amerikában tartott vagyonát Ukrajna megsegítése céljából elkobozza.

Vagyis, nem konkrét, a pénzügyekre vonatkozó nemzetközi jog megsértésével, hanem egy politikai cselekménnyel vádolták meg Malofejevet. Ha ez az első és ez idáig egyetlen ilyen eset precedenst teremt, akkor ez komoly bizalmatlanságot okozhat a bankszektor iránt. Nem másról van szó, mint, hogy a nemzetközi jogon átlépve, politikai okokra való hivatkozással, bárkinek a tulajdonát el lehet kobozni. Már a lefoglalás is – amivel mostanában az orosz oligarchákat sújtják – zavart okozott a pénzintézeteknél. Ez még ugyan a tulajdonjogot nem érinti, de komoly korlátozó intézkedés, mert a tulajdonosok a zárlat feloldásáig nem rendelkezhetnek vagyonuk felett.

Svájc, amely oly büszke semlegességére, most azt fontolgatja, hogy fegyvereket szállít Ukrajnának. Megfelelési kényszer a globális pénzvilág elvárásainak. Sőt olyan hírek is lábra kaptak, hogy az alpesi ország az orosz oligarchák vagyonát el is kobozhatja. Bern még német bankkörökből is komoly figyelmeztetést kapott, hogy álljon el ettől a tervtől, mert a következmények alááshatják a bankokba vetett nemzetközi bizalmat. Ki fogja a pénzét bankba tartani, ha attól kell rettegnie, hogy azt politikai indítékokból bármikor elkobozhatják? Végül is Svájc elállt a „meredek” intézkedés bevezetésétől.

Ne feledjük, hogy az elkobzás gondolata a magyar ellenzéktől sem áll távol. Az áprilisi választások előtt azzal fenyegetőzött, hogy hatalomra kerülése esetén felfüggeszti az Alaptörvényt – ez garantálja többek között a magántulajdon védelmét – és „elszámoltat”. Az elszámoltatás kifejezés burkolt megnevezése az elkobzásnak. Az igazi célt a haladárok nem is nagyon rejtették véka alá. Vagyis bárkit ki lehetett volna tenni a lakásából, csak azért, mert a katyvaszkoalíciótól eltérő politikai nézeteket vall.

Pontosan ennek veszélyére világított rá Ignazio Cassis, Svájc tavaly év végével leköszönt elnöke, aki elutasította az elkobzás ötletét. Szerinte a tulajdonjogok védelme alapvető fontosságú egy liberális demokráciában. Kiemelte egyes vezetők komoly aggályait, miszerint az orosz vagyon elkobzására vonatkozó javaslatok veszélyes precedenst teremtenek, mert azok konkrét jogi indoklás nélkül történhetnek.

Az aggodalom nem alaptalan, mert nemcsak a jó példa ragadós, hanem az ingyenzsákmány megszerzésének ötlete is. És nemcsak a pénzről van szó, hanem egy esetleges elkobzási hullámnak a lakosságra gyakorolt pszichológiai hatásáról is, ami ebben az esetben egyet jelent a megfélemlítéssel.

Annál jobban, mint Molnár Ferenc híres regényében, a Pál utcai fiúkban nem lehet leírni azt a lelki állapotot, amikor valakitől erőszakkal, az erőfölénnyel visszaélve einstandolják a tulajdonát. Mindannyian Nemecsek Ernők lehetünk.

A szerző főmunkatárs