Vélemény és vita
Gyurcsány aligha engedi majd Karácsonyt újrázni
Az elmúlt év katasztrofálisan sikerült a baloldal számára. Nemcsak politikai értelemben, hanem morálisan is elbuktak, miután elfogadták a guruló dollárokat, a birodalmi zsoldot
Megújulásra való szándék hiányában a következő év az átvészelés éve lesz a baloldal számára. A Demokratikus Koalíció és a Momentum az egyre szűkülő baloldal domináns szerepéért fog küzdeni, miközben folyamatosan a hátuk mögé kell tekinteniük, nehogy érkezzen valami új. A Jobbik, az LMP és az MSZP viszont csupán a túlélésben bízhat. A Párbeszéd helyzetét nehéz értelmezni, hisz egy valódi tagság nélküli fővárosi médiapártról van szó, amelynek van egy Karácsony Gergely nevű politikusa, aki körül éppen most fogy el a levegő. Nagyon úgy tűnik, hogy a következő évben eldől az is, hogy lesz-e belőle még egyszer összellenzéki főpolgármester-jelölt vagy sem.
A jelenlegi erőviszonyokat tekintve – nem kell hozzá nagy jóstehetség – Gyurcsány Ferenc aligha fogja neki ezt „megengedni”. Vélhetően lesz egy alternatív jelöltjük, akit 2023 során fel fognak építeni.
Az elmúlt év katasztrofálisan sikerült a baloldal számára. Nemcsak politikai értelemben, hanem morálisan is elbuktak, miután elfogadták a guruló dollárokat, a birodalmi zsoldot. Saját és tengeren túli elvtársaiknak érdekeit a nemzet érdekei elé helyezték, aminek egyre súlyosabb politikai következménye lesz. Nem kell váteszi képesség ahhoz, hogy megjósoljuk: megújulás nélkül aligha másznak ki ebből a mély gödörből. De mivel a megújulás szándékának még csak a halvány jelét sem látni, így a következő évben arra lehet számítani (ehhez sem kell jóstehetség), hogy mindent meg fognak tenni a túlélés érdekében.
Ami van, abból minél többet megtartani – nagyjából ez lehet a maximális célja a baloldalnak a következő évben, ami már a 2024-es uniós és önkormányzati választásokra való felkészülésről fog szólni. Előtte azonban sok dologban kell dűlőre jutniuk. Lesz-e bármilyen összefogás? Ki, kivel tud egyáltalán együttműködni? Kire lesz szükség? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kell az ellenzéki oldalon választ találni.
Ha a helyhatósági választásokat nézzük, akkor van miért izgulniuk. Az elmúlt kilenc hónapban megtartott időközi önkormányzati választásokat tekintve mindenképpen. Az eredmények ugyanis pontos képet adnak a pártok jelenlegi helyzetéről, illetve egyértelmű trendet olvashatunk ki belőlük, hiszen a voksolások magas számszerűsége, a széles körű lefedettség (kis- és nagy települések, megyeszékhelyek, fővárosi kerületek), illetve az összes típusú voksolás megléte (egyéni választókerületi, kislistás, polgármesteri) miatt mérvadó következtetéseket vonhatunk le.
A kormánypártok összesen 51 egyéni mandátummal lettek gazdagabbak, illetve 18 polgármesteri széket szereztek meg, míg az ellenzéknek be kellett érnie csupán öt önkormányzati poszttal, városvezetői helyet pedig csupán a Mi Hazánk Mozgalomnak sikerült elnyernie. A baloldal ráadásul csak a fővárosban volt sikeres, de ott sok fontos posztot veszített el. A képlet világos: míg vidéken gyakorlatilag eltűnt a baloldal, addig Budapesten még pislákol a halvány remény.
Mindebből következik, hogy leginkább a fővárosra van értelme rágyúrnia a baloldalnak a következő évben, hisz rövid az idő, ráadásul egyre rosszabb a megítélésük a vidéki településeken. (Jellemző, hogy a legtöbb városban egyesületet alakítanak a baloldali pártok, pontosabban a baloldali politikusok, azaz nem a saját logójukkal akarnak majd 2024-ben elindulni.)
Az elérhető legmagasabb pozíció így a főpolgármesteri szék lesz, amiben éppen egy olyan politikus ül, akinek sem pártja, sem pedig mozgástere sincs már.
Abban semmi különös nincs, hogy a Fidesz-frakció kritizálja Karácsony Gergelyt (van is miért), annál meglepőbb, hogy már a saját szövetségesei sem elégedettek a teljesítményével. A Demokratikus Koalíció után a Momentum, majd az LMP és legutóbb a szocialista párt is megszólta a főpolgármestert, amiből egyértelműen megjósolható (itt sem kell különös tehetség hozzá), hogy a következő évben jobbról és balról is kapja majd Karácsony Gergely a kritikát.
Ezek után tényleg csodaszámba menne, ha Gyurcsány Ferenc nem tartana igényt a baloldal számára elérhető legmagasabb pozícióra, és engedné újrázni Karácsony Gergelyt. Gyurcsány ugyanis – minden fura megnyilvánulása ellenére – tudatosan megy előre. A racionalitás pedig az, hogy a legnagyobb baloldali párt, a DK, ami egyébként is kis gömböcként nyeli el a többieket, rátegye a mancsát a főpolgármesteri székre.
Van mitől tartania tehát Karácsony Gergelynek. És a legnagyobb pofonokat a következő évben nem a jobboldaltól várhatja majd.
A szerző a XXI. Század Intézet elemzője