A magyarországi ellenzék, nevezzük baloldalnak (ami, persze, nem igaz), vagy akárminek is, április 3-án olyan mértékű történelmi vereséget szenvedett a parlamenti választáson, amiből jól érzékelhetően nincs talpra állás. Továbbra sincs vízió, maradt viszont a terméketlen Orbánozás, Brüsszel sokszor elvtelen kiszolgálása, a nemzeti érdekek mellőzése, a gyűlöletpropaganda. Az ellenfél négyszeri kétharmados győzelméhez vezető politizálás.
Még a nagyjából százévente bekövetkező súlyos járvány, a brutális élelmiszerválságot okozó háború, az ezt kísérő infláció, a világméretű energiaválság okozta sokk sem tudta az egymást is kijátszó politikai gyülekezetet halottaiból feltámasztani. Holott a politikaelmélet és az álmoskönyvek szerint a válságok szinte mindig megtépázzák a kormányon lévők támogatottságát. Ezzel szemben beszédes adat, hogy a kormánypártok több mint tízszer annyi mandátumot szereztek az időközi önkormányzati választásokon, mint a baloldal, amely csak a fővárosban tudott néhány győzelmet felmutatni.
Egyes publicisták már arról írnak, hogy a külföldről begördülő dollárokat is jobb inkább a függetlennek mondott ellenzéki médiumokba tömni, semmint a csúfosan lebőgött „egységes” ellenzékre pazarolni, megélhetési politikusok hadát fenntartani.
Egy hír például az elmúlt napokból. Az egykori kormánypárt, az MSZP tizennégy újabb helyi irodájának értékesítéséről döntött, miközben saját tagjait és megmaradt csekély számú hívét ismét azzal eteti, hogy az ellenzék vezetői szerepére tör, természetesen a szociáldemokrata értékek jegyében. Már saját politikai közösségükben is alig van valaki, aki ezt a vagyonfelélés közepette még elhiszi.
Egy másik hír: ezúttal a Momentum szipkázta el a DK politikusát, Szolnok korábbi alpolgármestere jelentette be a pártcserét. A két ellenzéki párt között folyamatosak az átlépések. A DK amúgy két szocialista polgármester átcsábításával szerzett többséget a Fővárosi Közgyűlésben. Karácsony Gergely főpolgármester is elfordult a pártoktól.
Amikor április 3-án az eredményváró színpadán elpárolgott a nagy ellenzéki összefogás, a közös bukás felelőssége elől eloldalogtak a pártvezetők, különösen az előválasztás során a többieket átverő Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter. Schiffer András, az LMP alapító elnöke egy tévéstúdióban akkor azt mondta, nincs már LMP és nincs Jobbik sem. „Dobják el nyugodtan az özvegyi fátyolt, oszlassák fel a pártjaikat, s csillogó szemmel lépjenek be a Demokratikus Koalícióba” – tette hozzá Schiffer.
Gyurcsány Ferenc láthatóan megfogadta a tanácsot, azóta azon fáradozik, hogy a potyautasokat a tengerbe dobja. Az ellenzék egyetlen pártszerűen működő képződménye, a DK árnyékkormányosdit alakít. Árnyék-miniszterelnöke, Dobrev Klára pedig Brüsszel felé kacsintgat, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének képviselőcsoportjában és a Külkapcsolatok Európai Tanácsában egy asztalnál ül és egy gyékényen árul a korrupciós botrányba keveredett Eva Kailival, az Európai Parlament őrizetbe vett alelnökével. Ez utóbbi szervezet merő véletlenségből a Soros-hálózat „endzsióinak” kiemelt gyűjtőhelye. Olyan lobbiszervezet, amely a dollárbaloldalt is finanszírozta Magyarországon, illetve a Datanet-ügyben, miközben Dobrev kérésére a Katar-gate lebukott európai parlamenti alelnöke elítélte Magyarországon a korrupciót és jogállamiság helyzetét. Az áramkör azonban zárlatos lett…
Dobrev mindenesetre nem kommentálta a történetet, ahogyan Vona Gábor, a Jobbik egykori elnökének szavait sem. A volt politikus azt találta ugyanis mondani, hogy az Európai Parlament olyan, mint egy pisztrángos, akárhova nyúlsz, ki tudsz emelni egy korrupt lobbicsoportot.
A belga rendőrség elkezdte a mocsár lecsapolását.
A szerző újságíró