Rémhírterjesztők, akiknek semmi sem drága

Ha nem sikerült demokratikusan a választásokon, talán sikerül majd erőszakkal egy zűrzavarban – vélekedik a padlóról idestova nyolc hónapja felállni képtelen baloldal. Hiába telepedtek rá a pedagógustüntetésekre, hiába szavaztak az ország ellen az Európai Parlamentben és hiába igyekeznek kiéheztetni a lakosságot, a kormány mégsem bukott meg. Jöhet hát a rémhírterjesztés, a pánikkeltés és minden olyan eszköz bevetése, amivel destabilizálni lehet az országot, így szűkíteni a nemzeti kormány mozgásterét.

A recept ismert. Végy egy mintakövető, hataloméhes, gyarmati attitűddel működő ellenzéki csoportot, amely szóban azt a haladást hirdeti, ami végül is nem más, mint az érdekkiszolgálás. A Nyugathoz való „felzárkózásba” bújtatott szolgai magatartás. Támogasd pénzzel, adjál neki politikai hátszelet. Telepíts mellé „civil” szervezeteket, és vegyél médiát. Hozz létre mozgalmárképző szemináriumokat, nyújts ösztöndíjat íróknak, művészeknek és tudósoknak. Tüntesd ki őket. Tüntesd ki a baráti sajtómunkásokat.

Kezd el terjeszteni, hogy nincs demokrácia, amit csak és kizárólag az általad támogatott politikai csoportok tudnak helyreállítani. Mindeközben erkölcsileg próbáld megsemmisíteni az ellenfeledet.

Ha mindez megvan, akkor segítsd hatalomra az általad kiválasztott, az érdekeidet kiszolgáló csoportot a választásokon. Ha ez nem sikerült, akkor teremts káoszt, és gyengítsd meg a regnáló kormány helyzetét. De ha mindezek ellenére a következő választásokon sem jutnak hatalomhoz az általad megvásárolt politikusok, akkor hozz létre a helyi erőkkel polgárháborús helyzetet, amiben már tényleg megbuktatható a kormány. És ha valami oknál fogva még ekkor sem jársz sikerrel, akkor jöhet a totális letámadás, a kiéheztetés, a rémhírterjesztés és a forradalom. Addig a zavarosban lehet sikerrel halászni.

Ezt a birodalmi forgatókönyvet követték az elmúlt években a Magyarországra gyarmatként tekintő nyugati politikai és üzleti érdekcsoportok. Ehhez találtak alapanyagot a hazai ellenzék soraiban. Ezért fektettek be pénzt, ezért szántak időt és mozgattak meg minden energiát.

Egyelőre eredménytelenül.

Az áprilisi választások óta jól láthatóan nem képes magához térni a baloldal. Hiába kapott pénzt és politikai támogatást, hiába állt össze az egész társaság, ismét kudarcot vallottak, és azóta sem képesek komolyabb életjelet adni.

Mondanivaló hiányában és a túlélés érdekében a baloldal éppen ezért először a katamódosítás miatti tiltakozásokra, majd az úgynevezett pedagógustüntetésekre próbált rátelepedni. Előbbi éppen a népszerűtlen politikusok megjelenése miatt fulladt ki, utóbbi pedig annyira hisztérikussá vált, hogy elijesztette a jó szándékú embereket. Az MTVA székháza előtt a múlt héten vége is lett az egésznek. Elfogyott a pénz, kimerültek a szervezők, távol maradtak a tömegek.

Amit azonban elértek, hogy nem kellett felelősséget vállalniuk az újabb történelmi vereségük miatt, azaz megint túléltek egy nagy pofont. Helyén maradt a regnáló ellenzéki politikai elit. Folytatódik a kétpólusú versengés, nem kell tartani a fájdalmas megújulástól.

De a megrendelők ennél többet akarnak. Kormánybuktatást vagy olyan kaotikus állapotot, amiben az országot vezető jobboldal stabilitása megrendül, mozgástere beszűkül. Egy olyan országot, ahol hiába van hatalmon egy szuverenista politikai közösség, mégsem tud szuverén módon cselekedni. Hiába létezik az önerő, nem tud megnyilvánulni.

A ránk gyarmatként tekintő nyugati érdekcsoportok célja világos: a hazai baloldal segítségével el akarják téríteni a saját tengelye körül forgó Magyarországot. Most már a rémhírterjesztés eszközét is igénybe véve. Fel kell ismét venni a kesztyűt. Nincs nyugvópont, válságban sincs békesség.

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője