Bán Károly

Vélemény és vita

Mókusőrsök mókuskereke

álláspont

Az ellenzéknek megvan a maga játszótere, mókuskereke, amelyben a kismókusok futkároznak körbe-körbe, de kitörni nem tudnak belőle. Ezt mondta a héten egy interjúban Török Gábor politológus, aki szerint Magyarországon az ellenzék láthatatlan és érthetetlen az emberek számára. Török úgy véli, a tehetségtelenséget, a képességbeli hiányosságokat nem a véletlen alakítja így, hanem az elmúlt tizenkét év. A politikai pártokban felerősödő kontraszelekció, az ellenzéki politizálás színvonalának lesüllyedése, a nyilvánosság sanyarú helyzete. Mindezek szövődménye, hogy egyre kevésbé gondolja normális ember azt, hogy politikusként neki érdemes lenne részt venni ebben a rendszerben.

És ez bizony veszélyes, mert a demokrácia nem nélkülözheti a normális ellenzéket. Ott, ahol nincs jelentőségteljes, hiteles, értelmes, szakavatott, sőt intelligens ellenzék, a hatalom is elkényelmesedhet, elbizakodottá válhat, ami visszahathat a kormányzás színvonalára is. Egy ilyen állapot az országnak, a társadalomnak is árthat.

A helyzet mostanra odáig fajult, hogy a kormányra leselkedő veszélyt ma már nem az ellenzék jelenti, sokkal inkább a gazdasági és a nemzetközi térből érkező kihívások, esetleg támadások. No meg dollárfegyverek, mint láttuk legutóbb. Ide sorolható Brüsszel jogállamiságnak, kondicionalitásnak csúfolt politikai zsarolása is az egyébként nekünk járó – hisz a hitel is közös – uniós pénzek visszatartásával, amely recesszióba, gazdasági hanyatlásba csúszó időszakokban bármely kormányt megroppanthat a történelmi tapasztalatok szerint.

Minálunk az ellenzéknek látszó szereplőket láthatóan lázban, izgalomban tartja ez a lehetőség, még ha a szavak szintjén, tehát látszólag azért szorítanak is, hogy megérkezzenek azok az uniós pénzek. Ám ha hazugságvizsgáló gépre ültetnék az erről papolókat, azonmód kiderülne, óriási többségben nem mondanak igazat. El kell őket persze keserítenünk, még az említett politikai elemző is úgy látja, hogy jelenleg olyan gazdasági válság, amely a kormányt el tudja sodorni, nem várható.

Török szerint az ellenzék térfelén egyébként az egyetlen innovációt a Demokratikus Koalíció árnyékkormánya jelenti, ami őt magát idézve a „semminél valami több”. Ebben ugyan nem feltétlen értünk egyet, hisz a párt neve a demokrácia kritériumait vizsgálva önmaga paródiája. Ugyan mitől lenne demokratikus az, ami gyakorlatilag családi vállalkozás, amelynél kizárható, hogy ne a családfő vagy annak felesége vezesse, s legyen az úr a háznál. A DK továbbá az Állami Számvevőszék ellenőrzései alapján megalakulása óta törvényen kívül működik, vezetője nem pusztán csúfosan megbukott miniszterelnök, de egyúttal a lakosság legszélesebb köreiben is a legelutasítottabb politikus. Hozzátehetjük még, hogy Gyurcsány Ferenc az állampárti vagyon lebontásának egyik csúcsragadozója, a fondorlatos vagyonszerzés bűvészinasa, akit diplomáciai „kérésre” hagytak elfutni a nyomozó hatóságok. Máskor kapóra jött az elévülés jogintézménye. Jogosulatlan pénzügyi tevékenység miatt pedig jelenleg is büntetőeljárás folyik családi cégükkel összefüggésben, bár a magam részéről nincsenek illúzióim a végkifejletről.

Az persze igaz, hogy Gyurcsány az ellenzék kismókusai között a legnagyobb mókusnak számít. Pénz, paripa, fegyver szempontjából. Ő a mókusok fejedelme. A szocialista kismókusok már csak a megmaradt vagyon eladogatásával múlatják drága idejüket, havonta fogyatkozik az ingatlanvagyon, vele együtt apad a taglétszám, enyészik el a jövő. A Momentum és a DK kivételével egyetlen mókustagőrs sem jutna be önerőből a parlamentbe. Igencsak beszédes, hogy a Telex felmérése szerint, amely a közösségi médiában vizsgálta a politikusok lájkversenyét, posztjaik megosztásának mennyiségi mutatóit, (Orbán Viktor és Szijjártó Péter után) az ellenzéki politikusok közül az MSZP-ből trükkök százaival kiszorított Mesterházy Attila a legnépszerűbb. Őt követi Hadházy Ákos, Ujhelyi István és a szintén partvonalon kívül került Jakab Péter is jócskán megelőzi az exhatpárti ellenzék jeles képviselőit. Igencsak beszédes, s talán a mi véleményünket támasztja alá, hogy Dobrev Klára árnyék-miniszterelnöknek ezen a listán pusztán a tizenötödik hely jutott. Nagyon karcsú.

Az ellenzéki politikából kiábrándultság miatt távozó Vona Gábor és Schiffer András, akik közéleti kérdésekben rendszeresen megnyilvánulnak a médiában, a hitelesség tekintetében utcahosszal verik az összes hivatalban lévő, a parlamentben csücsülő ellenzéki (fő)szereplőt. Mindez a baloldalt helyzetbe hozni kívánó Partizán műsorainak készítője, Gulyás Márton szerint azért van így, mert az ellenzéki szavazó – szó szerint idézzük szavait – „folyamatos át van verve, hülyének van nézve”. Egységben Magyarországért logóval vonulnak fel egy választási kampányban, miközben teljesen nyilvánvaló a választó számára is, hogy az egység hazugság. A pártvezetők tiltakozni kezdenek ez ellen, majd, amikor a választáson elbuknak, azonnal felmondják korábbi megállapodásukat, vagyis ezzel beismerik, hogy hazudtak. Aztán csodálkoznak, hogy húszan mennek el a tüntetésükre.

Márki-Zay Péterről a partizános baloldali értékelése például úgy hangzik, hogy ő „konkrétan megőrült”, Fekete-Győr Andrásról, hogy „nincs semmilyen stratégiája”, Gyurcsányról, aki a választás estéjén, a kudarc pillanatában a hátsó ajtón keresztül lelépett, s a felelősséget azonnal elhárította magától, ugyan semmit. Szerintünk ez csak úgy illethető erkölcsileg, hogy jellemtelen, hiteltelen ember. Nem mondunk vele nagy újdonságot.

A jelenlegi ellenzéket egy friss történet is minősíti. Matolcsy György parlamenti bizottsági beszéde után az MSZP vezetésének az jutott eszébe, hogy a forint árfolyamának gyengülése miatt feljelenti a jegybankelnököt. Az egykori Népszabadság főszerkesztő-helyettese, Tamás Ervin erre közösségi bejegyzésében úgy reagált: „Ahelyett, hogy Matolcsy kemény szavaira csendben hagynák a hatalom belső köreinek hullámverését, előugranak a bokorból, mint a mutogatós bácsik.”

Ennél lejjebb már tényleg nincs.

A szerző újságíró