Bán Károly

Vélemény és vita

Árnyékterror

álláspont

Érettségi találkozón egyik osztálytársam a Völgyesi Miklós nyugalmazott legfelsőbb bírósági tanácselnök bíróval korábban készített interjúm kapcsán azt vetette a szememre, miért foglalkozunk még midig a 2006 őszén történt rendőri brutalitás ügyével. Lerágott csont, fejtette ki, utalva arra, hogy szerinte Gyurcsány jogosan „csőcselékezte” le azokat a fiatalokat, akik rendőröket dobáltak, meg aztán Dobrev Klára is megmondta, hogy több rendőr sérült meg, mint tüntető.

Hát éppen ezért, feleltem, mivel ezek az állítások – és még sok minden más is, amely némely szabad, független és objektív sajtóorgánumban is felbukkant, felbukkan – színtiszta hazugságok a gyurcsányizmus védjegyeiről. Hovatovább felnő egy teljes új generáció, amelynek tagjai a nem ritka történelemhamisítás okán semmit nem tanulhatnak újkori történelmünk gyalázatos eseménysorából, az embervadászatokból, a szemkilövetésekből, a jogtalan fogva tartásokból, kínzásokból, a törvénytelen letartóztatásokból, a jogtiprásból. Mi több, az akkori események legfőbb kiváltója és felelőse ma Magyarországon „bejelentkezhet” az ellenzék vezetőjének, árnyékkormányt alakíthat, erkölcsi prédikációt tarthat a parlamentben, és a történtek ellenére még Brüsszelben is szalonképes politikusként tekintenek rá. Szégyen, gyalázat.

Sőt, tettem hozzá, nyolc évvel a Btk.-ba ütköző, soha el nem évülő terrorcselekmény megcáfolhatatlan bizonyítékai ellenére a konvergenciajelentéssel Brüsszelt is átverni próbáló Gyurcsány Ferencet 2014-ben az európai uniós pénzek felhasználásának ellenőrzésével megbízott konzorcium élére állították. Azt a bukott miniszterelnököt, akinek saját megbízottja írta le az úgynevezett Göncöl-jelentésben, hogy az MTV-székházba behatoló tüntetők hangadóit a székház kiürítésekor nem emelték ki, senkit nem igazoltattak, és személyi szabadságot korlátozó intézkedéseket sem alkalmaztak velük szemben. Ez és további tények támasztották alá mindazt, amit az Országgyűlés emberi jogi albizottsága zárójelentésében alappal és okszerűen megállapított. Jelesül, hogy a tévészékház védelmét irányító parancsnokok eltitkolt politikai szándéka a székház védelmének feladása volt, és amely mulasztással összefüggésben büntetőfeljelentést is tett a parlamenti bizottság.

Sajnos azonban, ma már tudjuk, nem csupán ez a feljelentés maradt fiókban, hanem az is, amit a kifogásolt interjú kapcsán említett nyugalmazott legfelsőbb bírósági tanácselnök tett az eseményeket kivizsgáló Balsai-bizottság büntetőjogi szakértőjeként terrorcselekmény megalapozott gyanújával Gyurcsány Ferenccel, a rendőri vezetőkkel és a helyszínparancsnokokkal szemben.

Mindezeket annak kapcsán is érdemes felidézni a rendőrterror tizenhatodik évfordulóján, hogy a hírhedt balatonőszödi Gyurcsány-beszéd nyilvánosságra kerülését követően miként támadt a balliberális kormány a távozását országszerte követelőkre a hatalmon maradása érdekében. A gyülekezési törvényre figyelemmel kijelenthető: az agresszívvá vált tévéostrom talán be sem következett volna, ha az MTV részéről átveszik a közösségi petíciót, majd azt adásban beolvassák, a jogellenesen fellépő agresszív támadó magot pedig idejében elkülönítik.

De hát a szakszerű és törvényes rendőri fellépés az MTV-székháznál valamiért – úgy tűnik, inkább valakiért – elmaradt. Kevesen tudják, hogy az ostrom idején felfegyverzett rebiszesek álltak őrt a stúdiók előtt, azt viszont sokan, hogy a székházat vidékről felvezényelt baranyai „kisrendőrök és nők” védték. A kredencméretű rebiszesek pedig az épület hátsó udvarán vártak a soha meg nem érkező bevetési parancsra. Ezenközben Gyurcsány az általa dél-amerikai konferenciára engedett országos rendőrfőkapitány, Bene László helyett annak helyettesével, Szabadfi Árpáddal mobiltelefonon közölte elvárásait a rendőri fellépésről.

Csodálkoznak-e azon, hogy igazságügyi és rendészeti miniszter – aki odahaza pizsamában bámulta a Hír TV-n a történéseket – két nappal később lemondott? Gyurcsány egyébként éppen a lemondás el nem fogadásával juttatta kifejezésre, hogy a rendőrség „szakszerűtlen tétlenkedése” megfelelt politikai intencióinak.

Lehet, hogy ma ezért nincs árnyék-igazságügyminisztere Gyurcsányék árnyékkormányának?

A szerző újságíró