Galsai Dániel

Vélemény és vita

Egy mondat a zsarnokságról…

Fricska

Ursula von der Leyen szívhez szóló üzenete az olasz választóknak: „Ha a dolgok rossz irányba mennek, akkor vannak eszközeink, mint például Lengyelország és Magyarország esetében”. Ez meg mi a fene? – kérdezhetné teljes joggal az, aki az elmúlt 6–8 évet egy mély, földalatti barlangban vagy a Hold túlsó oldalán töltötte volna. Vajon milyen gazságot követhettek el ezek a dalos lelkű, életélvező, jó kedélyű, spagettit evő, toszkán vörösbort kortyoló derék taljánok?

Mussolini feltámadt, és ki akarja robbantani a harmadik világháborút? Új világvírus tört ki Nápolyban? A Juventus szurkolói az olasz csendőrök segítségével véresre verték a Bayern München drukkereit? Signore Pietro szándékosan elsózta Ursula asszony pizzáját?

Egy frászt! Mindössze az van, hogy a hét végén demokratikus, többpárti parlamenti választást tartanak csizmaországban, amelynek legitimitását eddig senki nem merte megkérdőjelezni. Csak most az a bibi, hogy a közvélemény-kutatások elsöprő jobboldali–konzervatív fölényt mutatnak, a jelen állás szerint akár 20 százalékkal is nyerhetnek! És ez tűrhetetlen, legalábbis az arcukat vesztett európai néppárti–liberális–zöld politikabarkácsolók szerint. Már szinte kínos újra és újra felidézni: 2015 után ez a díszes társulat bagatellizálta el az illegális migráció súlyát, ők eszelték ki a wilkommenskultur elmebaját, ők xenofóboztak és náciztak minket a kerítésért, amivel amúgy az ő alfelüket is védtük, amennyire tudtuk! És amikor ez az egész abszurd rögeszmehalmazuk többszörösen megbukott, különféle konferenciákat és egyeztetéseket szerveztek, luxushajón, kaviárral, pezsgővel, ahol jól megegyeztek abban, hogy majd később tartanak még egy kongresszust a témában.

Ehhez az öngyilkos farizeussághoz asszisztált a baloldali olasz kormány – no és persze a mi dicső ballib ellenzékünk, mert ugye, ahol lótrágya van, ott veréb is van... No, ebből lett elegük (többek között) a jó kedélyre született olaszoknak, abból, hogy Lampedusa szigete illegális szabadkikötővé vált, Róma évezredes történelmi városrészei pedig sátortáborrá. Most pedig jön egy választás, nem sokkal a történelmi svéd voksolás után, és nagyon úgy néz ki, hogy a „stockholmi gyorsvonat" elérkezik Itáliába...

Mit csinál ilyenkor egy felkent EU-vezető? Lehajtja a fejét, könnyes szemmel bocsánatot kér, esetleg lemond? Á, dehogy! A döbbenetes az a pökhendi magabiztosság: ők majd eldöntik, hogy mi a jó irány, az olaszok pedig csak egyék csendben a pastájukat! No, ennek lesz talán lassan vége. És még egy dolog a végére. Elnök asszony! Ön nyilván nem lett erre érzékenyítve, de mi, itt, Kelet-Közép Európában igen háklisak vagyunk az olyan megjegyzésekre, hogy „megvannak az eszközeink”! Ez mifelénk az ötvenes évek elején volt divatos, a sztálinizmus idején, kommunista verőlegények szájából...