Kerékgyártó György

Vélemény és vita

Megint a fa

álláspont

Most már tényleg elképesztő a kapkodás a teljes EU területén az energiahordozók hasznosításával kapcsolatban. Az orosz–ukrán háború kitörése előtt olyan egyszerű volt minden, léteztek uniós célkitűzések, amelyek a megújuló energiaforrásokat helyezték előtérbe, vita folyt az atomenergia hasznosításáról és a többi. Ma már senki nem azt mondja, amit két-három évvel ezelőtt, a háború és a szükség valóságos szükségleteket hívott elő, amelyek másodlagossá tették az etikai okfejtéseket. Ma már semmi nem az, ami nemrég volt.

Vegyünk például egy érdekes energiaforrást, a biomasszát! Bő tíz-tizenöt évvel ezelőtt érdeklődő újságíróként kérdeztük a szakértőket, voltaképpen mi is az a biomassza? Elmagyarázták, és mi megvilágosodtunk. Amit apám mesélt a gyerekkoráról, hogy összeszedték a kiszáradt tehénlepényt, és azzal tüzeltek, azzal fűtöttek (rengeteg kiszáradt fű van benne!), akkor ők biomassza felhasználásával járultak hozzá a fenntartható energiagazdálkodáshoz. Mint ahogy mindenki, aki hullott gallyat, fát gyűjt össze, száradt kaszálékot alkalmaz, összesepert falevelet vet a tűzre, az mind megújuló energiaforrást használ.

Magyarországon is vita bontakozott ki azzal kapcsolatban, hogy ezeket a javakat milyen rendben, milyen ütem szerint lehet hasznosítani, a vitára a vonatkozó kormányrendelet adott okot. Közben az energiaválság válaszút elé kényszerített olyan nyugat-európai országokat is, amelyek a háború eleje óta következetesen kiálltak amellett, hogy az uniónak a háború miatt meg kell szakítania a gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal, nem szabad onnan gázt vásárolni. A háborús helyzet azonban még bonyolultabbá tett mindent, mert miközben az uniós országok elzárkóztak attól, hogy orosz gázt vásároljanak, a csapatmozgások miatt problémás lett a fehérorosz és az ukrán források használata is.

A kőolaj, az üzemanyag beszerzése most szinte másodlagossá vált a földgáz vásárlásának kérdéséhez képest, az őszre készülő Európát egyre inkább az érdekli, hogyan, mivel fog fűteni. És ebben a kétségbeesésben, kapkodásban – láss csodát! – ugyanaz az ötlet került elő, ami nemrég Magyarországon: ma már Németországban, Hollandiában is úgy vélik, ha nagyon nagy a baj, el lehet égetni a gyűjtött fát, a biomasszát.

Tanulságos, hogy mindez olyan országokban merült fel, amelyek évek óta következetesek a zöldenergia ész- és tervszerű hasznosításában, a zöldfelületek védelmében. Ez a következetesség nem veszett el, hiszen például a németek vitát kezdeményeztek arról, hogy mi hasznosítható szabadon és mi nem, de maga a tény, hogy józan paraszti ésszel ők is pontosan ahhoz nyúltak, amihez ilyen helyzetben lehet, jól mutatja, hogy az európai országok problémái közösek.

Az erdők megbolygatása, az ottani élővilág háborgatása és a faállomány pusztítása senkinek nem lehet hosszú távú vagy végleges érdeke. Most rendkívüli helyzet van, olyan megoldásokhoz kell folyamodni, amilyeneket békeidőben nem enged meg magának az ember.

És mindannyian reménykedünk, hogy mindez hamar véget ér, hogy ez nem végleges állapot. Lassan hatodik hónapja tart egy háború a szomszédban. Feltehetőleg nincs olyan magyar, akinek még nincs elege belőle.

A szerző vezető szerkesztő