Nagy Ervin

Vélemény és vita

A Jobbik kipipálva, a Momentum felkészül?

Szavazatokat nem, aktív tagokat és alapszervezeteket annál inkább elorozhat Jakab új mozgalma a Jobbiktól. De történjen ez bárhogy is, az egykor szebb napokat látott párt romjain ma már minden izzadságszagú erőfeszítés hasztalan. Jobbra vagy balra, középre vagy bármerre, innen, ettől az útelágazástól, ahogy Jakab Péter, úgy a Jobbik útja is a semmibe vezet.

Egy versenytárssal kevesebb, tanítani való módon szalámizták le önmagukat. Van ennél jobb forgatókönyv a baloldal integrálására most már nyíltan készülő Gyurcsány Ferenc számára? Aligha, a kérdés egyébként is költői. A Jobbik tehát kipipálva, következhet a Momentum?

Az egykori nemzeti radikális párt végleg kiszállt a versenyből. Valójában szükségszerű volt, hogy egy ekkora identitásváltást nem fog túlélni egy politikai közösség, ám a tragikus történések felgyorsulásához és végjátékához kellett egy politikai analfabéta is, aki volt olyan félnótás, hogy egy évvel ezelőtt különmegállapodást kössön Gyurcsány Ferenccel, elkövetve ezzel a Jobbik ősbűnét. (Intő jel, hogy most a Momentum is erre készül a fővárosban!) Ám az ördög mindig a részletekben rejlik, így ebben az esetben is – a halálos bűn mellett – sok-sok kis ostobaság is hozzájárult a Jobbik haláltusájához.

Jakab Péter a történelmi kudarccal végződött választások után minden létező taktikai, politikai és emberi hibát elkövetett, amit egy vesztes párt elnöke elkövethet. Kibújt a felelősség alól, kínosan magyarázta a bizonyítványát, tovább ragaszkodott az elhibázott szövetségi politikához, nem próbált kiszakadni Gyurcsány Ferenc karjaiból. Egy olyan lovat akart továbbra is megülni, ami még a cél előtt orra bukott. Miközben a többi kis párt igyekezett legalább látszatfüggetlenséget mutatni, a többiektől önmagát megkülönböztetni, addig Jakab nem változtatott semmit. Ugyanazzal az otromba stílussal és kontraproduktív botránypolitizálással, új ötlet nélkül, a megújulásra való szándék hiányában is azt gondolta, hogy minden mehet tovább úgy, ahogy a választások előtt történt. Sőt büszkén állította, hogy megmentette a Jobbikot a haláltól, hisz ő egy öt százalékon aluli pártot vett át annak idején, most pedig – legalábbis az ő kalkulációja szerint – sikeres és nagy képviselőcsoporttal tudja elindítani az új ciklust.

A politikai ügyetlenkedés mellett azonban komoly taktikai hibákat is vétett. Borítékolható volt ugyanis az, hogy ha a Jobbik vezetői közül többen is állás nélkül maradnak (azaz nem jutnak be a parlamentbe), akkor szövetségesből és támogatóból hamar ellenségekké fognak válni. Lehet őket árulóknak nevezni és morálisan elítélni, de Jakabnak, amennyiben jó vezető lenne, számolnia kellett volna azzal, hogy az „éhesen maradt” politikusok fel fognak ellene lázadni.

Mindeközben engedte, hogy egy buta politikai nímand, egy agresszív és összeférhetetlen „tanácsadó” az orránál fogva vezesse. Mert emberileg gyenge volt, morálisan hajlítható. Rá is ment a családja, ahogy valójában a politikai karrierje is.

Jakab Péter tehát minden téren elbukott. Ennek ellenére most mozgalmat alapít, állítja, hogy a nép pártján áll, hogy marad az, aki volt, és folytatja azt, amit eddig csinált. Mondja és teszi, annak ellenére, hogy sem anyagi erőforrása, sem pedig elegendő politikai tőkéje nincs ahhoz, hogy a következő megmérettetésre egy sikeres politikai közösséget építsen fel. Ez idáig ugyanis minden olyan választást elveszített, amin elindult, legyen az önkormányzati vagy éppen parlamenti, ahogy az előválasztásnak nevezett kampányakció során is cudar módon elvérzett. Jakab Péter sosem volt sikeres politikus, valójában a Jobbikban végbement kontraszelekció végterméke az ő elnöksége.

Tovább rontja Jakab hitelét az, ahogy távozott. Létezik ugyanis egy komoly erkölcsi iránytű a Jobbikon belül, amit ő is gyakorta tekergetett. A parlamenti képviselők ugyanis esküt tesznek a Szent Korona előtt, amiben azt is megfogadják, hogy ha távoznak a pártból, akkor visszaadják a mandátumukat. Jakab mégis megtartja helyét, független képviselőként folytatja munkáját. Persze, kell a fizetés, neki is meg kell valamiből élnie, csak ebben az esetben hiteltelenné válik az, amikor a „nép egyszerű gyermekeként” azt állítja, hogy utál bemenni az Országgyűlésbe, mert rossz (ő ennél csúnyább szót használt nyilvánosan) emberek dolgoznak ott.

A Jobbik nem első, vélhetően nem is utolsó pártszakadása van folyamatban. 2018 óta az ötödik szervezet jön létre az anyapártból kiszakadva, de előtte is akadt már néhány hasonló kenyértörés. A Jobbik úgy szalámizta le önmagát, ahogy arra csak a kisgazdapárt volt képes az elmúlt húsz évben, és az is bizonyos, hogy Gyurcsány Ferenc elégedetten dőlhet hátra, hisz egy versenytárssal kevesebb lesz. Ráadásul azok tették tönkre magukat, akik 2018-ban még a legerősebbek voltak.

Most a Momentum is hasonló különmegállapodásra készül a Demokratikus Koalícióval. A 2024-es helyhatósági választásokra osztják fel egymás közt a fővárost.

Gyurcsány számára a Jobbik kipipálva, következhet a Momentum?

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője