Galsai Dániel

Vélemény és vita

Mustár, gáz

Krónikus mustárfogyasztó vagyok, bátran vallhatom magam függőnek. Egyformán rajongok a nagyon csípősért, az édeskés bajorjellegűért, keresem és vásárlom a különféle speciális ízesítésűeket, életem éteri pillanata volt, amikor sógorom Angliából Guiness sörrel megbolondított változatot hozott nekem. Ezért hiszem – ebben a nagy energiaválságban –, hogy az alábbi hír nem csak engem keserít el. „A mustár nemcsak a francia és az olasz boltok polcairól tűnt el, hanem akadozik az egész európai ellátás is” – írja a g7.hu. Az elsődleges ok állítólag a klímaváltozás, a franciák például Kanadából szerezték be az alapanyag nagy részét, ott viszont most szinte kipusztult a termés. A mustárgyártás egyik fellegvárában (gondoljunk a dijonira!) viszont mindenféle gaz bogarak irtották a veteményt, ellenállóbb fajtákat kellene kitenyészteni, de az nem két perc… És akkor eljutottunk a lényegig! A kínzó európai mustárigényt ugyanis pótolni lehetne részben Ukrajnából, de főképp Oroszországból. (Mint mellékállású „mustárológus”, hittel vallom: a híres orosz mustár, a „Gorzscsica”, simán felveszi a versenyt a franciával vagy angollal…) Csak éppen Zselenszkíjék nem tudnak szállítani, és kisebb gondjuk is nagyobb ennél, az oroszok pedig ugyebár mindenhonnan ki vannak átkozva! Nem lennék meglepve, ha valamelyik nap az EU egyik bürokratája bejelentené a mustár-embargót is. A kellőképpen nyalonc „haladár” üzletek nyugaton a legendás orosz vodkával már megtették. Sakk-matt! A vázolható jövő apokaliptikus kép: a német polgár gyertyalángon süti a (nem feltétlenül méltán…) híres bajor fehér kolbászt, aztán majonézzel befalja. Brrrrr! Így találkozik az ostoba európai politika egy üveg szósszal. Tanulságos, csípős történet.