Marx és gáz

A helyzet annyira abszurd, hogy ezúttal Marxot kell idéznem: „Minden történelmi esemény kétszer fordul elő a történelemben, egyszer tragédia, másodszor komédia.” Optimistaként mondhatnánk, hogy ezúttal szerencsések vagyunk, hiszen a minapi brüsszeli döntéssel már mindkét stáció lejátszott, így talán egy újabb színpadi fordulatot nem kell elszenvednie a szerencsétlen kontinens józanabb felének! Az EU miniszterei ugyebár elfogadtak egy döntést, melynek értelmében a gázkrízisre való tekintettel csökkenteni kell a fogyasztást Európában. Ezt egyelőre önkéntes alapon lehetne megtenni – eddig rendben is volnánk! –, ám a furfangos döntéshozók belefoglaltak egy „riasztási helyzet” nevű passzust, amit ha öt állam kezdeményez, akkor mindenkinek be kell tartania. Így válna az önkéntes egy szempillantás alatt kötelezővé – hát nem gyönyörű ez a transzparens, liberális, nyugati demokrácia? Nem illik biztosra fogadni, de nagyobb összegben megtenném, mely országok lennének az „ötök”: nyilván azok, amelyek a szintén eszement oroszok elleni embargót erőltették. Több ország morgolódott a teljesen életszerűtlen ötlet ellen, végül csak mi szavaztunk ellene… Lassan megszokhatjuk, hogy az EU-ban a sunnyogás és a lobbizás a fő rendező elv. Amúgy 15 százalékban gondolkoznak, ez nem kevés. Próbáljuk az egész agyament helyzetet legalább keserű-ironikusan demonstrálni! Magyarország energiaellátása biztosított. De! Ezek szerint a jómódú, vezető beosztású, tisztességesen adózó honi polgár nem úszhat télen a medencéjében, akkor sem, ha az emelt árat is kifizetné? Ahogy a 80 fölötti idős házaspárnak, akik őseik nagy családi házában élnek, meg kell elégedniük 20 fokkal, miközben az idős emberek ugye fázékonyak? Csak azért, mert Helmut Berlinben a zöldekre-liberálisokra-szocdemekre szavazott, de azért Helmut most mégis fűteni szeretne? Voltaképpen a mi gázunkból. Marx elégedetten röhög az üst szélén ülve.