Őry Mariann

Vélemény és vita

A megunt Willkommenskultur

álláspont

Egyhamar nem mennek haza az ukrán menekültek – állapították meg a Süddeutsche Zeitung egyik hétfői publicisztikájában. A szerző, Cathrin Kahlweit nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, a migrációs válság kapcsán is sokat írt hazánkról, na nem éppen szívélyes hangnemben.

Mostani írása újabb tanulságos példája annak, hogyan dolgozza fel a német közvélemény azt, hogy Ukrajnában háború van. Kahlweit cikke szerint az Európai Unióban részben azért fogadták vendégszeretően az Ukrajnából érkezőket, mert feltételezték, hogy belátható időn belül hazamennek.

Csakhogy sokak számára már nem túl sok maradt a városból, ahol éltek, az ukrán gazdaság pedig romokban hever, csak nyugati segítséggel élhet túl.

Azok, akik Ukrajnából menekültek el, azért nem fognak belátható időn belül hazatérni, kedves német újságírók és olvasók, mert Ukrajnában továbbra is háború van. Amíg a háborúnak nincs vége, nem lesz újjáépítés, se nyugati pénzből, se semmilyenből, és főleg nem fog senki hazamenni ebben részt venni.

Pontosan ezért kellene a nyugati politikának arra törekednie, hogy tűzszünet, béke szülessen, nem pedig arra, hogy az általa vágyott célok érdekében tovább nyújtsa a konfliktust.

Önmagában is érdekes, hogy az Ukrajnából érkezők kapcsán egyáltalán belekerült a diskurzusba az a felvetés, hogy a háború elől menekülők alapvetően ideiglenes védelemre számíthatnak, a háború elől menekülés ugyanis nem azonos a bevándorlással. Hol voltak ezek a megállapítások 2015–16-ban? Egészen biztosan nem az akkori német sajtóban meg a balliberális politikában, ahol teli torokból hirdették a Willkommenskulturt.

Éveken át bűnös gondolatnak hangzott megpendíteni, hogy a szíriai háború elől menekülőknek is egyszer haza kéne menniük, Németországnak pedig nem arról kellene beszélnie, hogy több évtizedes németországi életperspektívák várják ezeket az embereket integrációs kurzusokkal, lakással, ellátással, segéllyel.

A valóságban persze nagyon hamar rájöttek a németországi hatóságok is, hogy amit a politika ígér, az nem valósul meg. A tavalyi afganisztáni kivonulás után már Angela Merkel is arról beszélt, hogy nem szabad megismétlődniük a 2015-ös eseményeknek.

A nyugati liberális közbeszédre annyira jellemző módon éppen az ukránok kapcsán sikerült eljutni odáig, hogy burkoltan azt mondják, jó lenne, ha majd hazamennének. Arról természetesen továbbra sem esik szó, hogy egy szomszédos országban dúló háború elől menekülni nem ugyanaz, mint átkelni a fél világon és annak számos biztonságos országán.

Emlékezhetünk rá, amikor 2015-ben Röszkénél betondarabokkal dobálták a magyar rendőröket, és ostromállapotot teremtettek, a nyugati tudósítók egymást taposva fotózták a síró gyerekeket.

Azt persze már csak nyugati médiatérből azóta kitiltott és kiátkozott orosz RT élő közvetítésén lehetett elcsípni, hogy a Soros-aktivisták hogyan rángatnak a könnygázba embereket, hogy aztán prezentálják őket a tévéseknek.

Ugyanilyen érdektelenség övezi a nyugati médiában azt is, ami most történik a déli határunkon. „A déli határ ostrom alatt áll, és ez nem politikai kommunikációs túlzás, ez a valóság – közölte Szijjártó Péter hétfő reggel a Facebook-oldalán, és videófelvételekkel illusztrálta, hogy ez valóban egyáltalán nem túlzás. – A magyar határ megsértése bűncselekmény, a bűncselekményt pedig meg fogjuk büntetni” – nyomatékosította.

Ezeknek az üzeneteknek kéne átmenniük a nyugati médián is végre. Az illegális migráció nem azonos a háború elől meneküléssel, a határt megvédeni pedig kötelesség. Ne az ukránokat akarják máris elzavarni, hanem azokat a politikusokat, akik béke helyett háborút akarnak.

(A szerző főmunkatárs)

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Legyen már béke

Ā„Putyin új magabiztossága – három ok, amiért a Kreml feje biztos a győzelemben” – ezzel a címmel írt a minap elemzést a német Der Tagesspiegel

Őry Mariann

Őry Mariann

Csapások

ĀTanulságos helyzetet teremtett az európai politikai és médiavilágban, hogy tényleges háborús menekültek jelentek meg az Európai Unió keleti határán