G. Fehér Péter

Vélemény és vita

Erich Priebke

álláspont

A férfi peckesen, magabiztosan lépett ki 1994-ben munkahelyéről, az Argentínában lévő, az Andok lábainál fekvő, festői szépségű Bariloche-ban. Biztos munkahelye volt a helyi iskolában, kellett is az okítás a nebulóknak, rájuk fért egy kis németnyelv-ismeret. Hirtelen azonban egy amerikai tévéstábba botlott, amelyik éppen rá vadászott. Harry Philips riporter a nevén szólította: „Ön Erich Priebke?” A háborús bűnökkel vádolt – Rómában 1944-ben 335 civil brutális megölésében működött közre – férfinak a szeme sem rebbent, simán felvállalta eredeti nevét, és egy percig sem tagadta, hogy ő irányította a tarkón lövéseket, sőt bemutatásképpen két embert saját maga gyilkolt meg. „Ön háborús bűnöket követett el” – vágta az arcába a riporter. „Én? Ugyan már, semmi ilyet nem tettem” – válaszolta a német mosolyogva, az akkori törvényekre hivatkozott, mondván, azok akkor ezt írták elő, a háború utáni jogszabályok még messze nem léteztek, érvelt, minden megbánás nélkül.

Az ember ereiben megfagyott a vér, amikor az amerikai tévések riportját látta, és kezdte megérteni, hogy a jelenlegi háborús körülmények között a tisztaságról híres németek miért fogadják sztoikus nyugalommal, legalábbis egyelőre, a várható megszorításokról szóló híreket, amelyek mindennapi kényelmes életüket majdnem biztosan múlt időbe fogják tenni. Az Oroszországot sújtó szankciók szemmel láthatóan visszafelé sültek el, és Németországban is elkezdték beetetni a lakosságot, hogy a jövőben egy héten csak egyszer fürödhetnek, ne mossanak, hanem szellőztessék a ruháikat, áram sem lesz mindig, az autóik pedig dísztárggyá válnak, miután nem lesz elegendő üzemanyag a furikázáshoz. Ma még van ellátás, és ezt kihasználva több német városban már zuhanyzós gyakorlatokat tartanak, vagyis a most még üzemelő melegvíz-szolgáltatást elzárják, szokja csak a lakosság a hideg vizet, ne érje meglepetésként, ha majd szembejön a valóság.

Az ember azt várná, hogy komoly elégedetlenség söpör végig a nyolcvanmilliós országban, de nem ez történik. Vannak ugyan vészjósló publicisztikák, összeomlásra számító kommentárok, a fegyelemről megfeledkező politikusok kifakadásai, de jelentős társadalmi elégedetlenségről nem érkezett mindeddig hír.

Mindenki teszi a dolgát. A politikusok még a válság elején nyugtatgatni akarták a lakosságot, hogy vannak ugyan problémák, de már megtalálták a megoldást. Majd jön a cseppfolyósított gáz és olaj Amerikából és a Közel-Keletről, de aztán kiderült, hogy mindez csak szemfényvesztés, ami jön, az a katasztrófa, a szó szoros értelmében a hidegzuhany. A német politikusok mégsem idegesek, ma már nem nyugtatgatják az embereket. Nyíltan beszélnek a rájuk váró nehézségekről és készítik elő az új törvényeket, amelyek legitimálják majd a megszorító intézkedéseket.

A törvény az törvény, azt be kell tartani, még ha fáj is. Valószínűleg nem kell tartaniuk a lakosság tömeges erőszakos tiltakozásától. A tömegpszichológiával foglalkozó szakemberek a legkülönbözőbb módon magyarázzák a jelenséget, a németek tűrőképességének magas szintjét.

Végül is mi a társadalmi nyugalom magyarázata, a válasz: Erich Priebke

(A szerző szerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

G. Fehér Péter

G. Fehér Péter

Szerencsétlenkedés

ĀA piros lámpás házak legobszcénabb elnevezésével minősítette az Európai Unió vezetőit Edi Rama. Az albán miniszterelnököt elragadta a balkáni indulat az Európai Tanács legutóbbi ülésén

G. Fehér Péter

G. Fehér Péter

Versenyhátrány

ĀAlig vártuk több mint három évtizeddel ezelőtt, hogy a kommunizmus vége után hazánk is áttérjen a piacgazdaságra. Ettől reméltük, hogy jobbak lesznek a szolgáltatások, minőségibb cikkeket vásárolhatunk