Vélemény és vita
Fiúk a bányából
A fiúk a bányában dolgoztak. Például Varju László vájár, a Mecseki Ércbánya KISZ-titkára és Gyurcsány Ferenc szőlészborász, a Pécsi Tudományegyetem KISZ Bizottságának titkára
álláspont
Nevezettek a rendszerváltozás hajnalán már az utódszervezetek privatizációs bányáiban ügyködtek. Varju vájár például a KISZ-vagyont újrahasznosító Demisz Gazdasági Irodájának ügyvivőjeként jelölte ki egykori baranyai KISZ-es komáját, Ferenc borász vállalkozását, az Altust az Ezermester Vállalat végelszámolójának. Az Altus feneketlen bendője sok minden mást is elnyelt. Ám ha ma valaki utána akarna nézni, hová tűnt, mennyiért kelt el az országos üzlethálózatú vállalat ingatlanvagyona, hát nem sok kapaszkodót találna kutakodásához.
Varju vájárt később a Horn-kormány a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány kuratóriumi elnökének is megtette, hogy a megmaradt, a szakszervezeti üdülőkkel kibővített vagyon sorsának elrendezéséről is gondoskodjon. A számvevőszéki vizsgálat utóbb egy csomó mindent jogsértőnek talált, így az itt kezelt vagyon is csak úgy vándorolt magánkezekbe és magánzsebekbe, ahogy korábban a KISZ-vagyon szívódott fel. Az Országgyűlés 1993-ban a társadalmi szervezetek vagyonelszámolásáról szóló törvényt azzal a záradékkal látta el, hogy a KISZ jogutódjának tekintett Demisz nem számolt el a vagyonával.
Az aranyifjú aranybányászok maguk is megvagyonosodva, megannyi baloldali mozgalmárral később már az ifiből kiöregedve a felnőttek mezőnyébe is beneveztek. Kormányzati pozícióba jutva Ferenc szőlész-borász csapatából nem hiányozhatott Varju vájár sem, aki a Miniszterelnökségen gazdasági államtitkárként szolgált. Méltatlan lenne, ha megfeledkeznénk Karl Imréről, a Demisz Gazdasági Iroda kamarásáról, aki ugyancsak államtitkár lehetett Gyurcsány Miniszterelnökségén, ő a K&H-brókerbotrány idején volt igazából aktív, szerzett érdemeket, hogy valóra válhasson az évezred csalási ügye. Ez a kemény csapat juttatta később az országot is arra a sorsra, ahogyan az úttörők csillebérci táborát, a KISZ székházát vagy a szakszervezetek üdülő- és ingatlanvagyonát. Ebek harmincadjára.
Napjainkban viszont már az MSZP fattya, a Demokratikus Koalíció logója alatt osztják az észt az Országgyűlésben, a válságkezelés tudorainak szerepében tetszelegve. A Pa-Dö-Dő-nek dalszövegeket író Gréczy Zsolt például tegnap az ATV-ben arról beszélt, a DK százezer forintot adna minden nyugdíjasnak. Áldott legyen a neved, Zsolti! Ahogyan a brutális megszorítócsomagoktól óvó Varju Lacinak is. Kálmán Olga és társai pedig az áfát is eltörölnék ideiglenesen. Amúgy amikor Gyurcsány Ferenc kormányfőként 2005-ben huszonötről húsz százalékra csökkentette az áfát, az árak egy fillérrel sem csökkentek. A kereskedők mind lenyelték a különbözetet. Gyurcsány akkor árfigyelő kommandót akart felállítani, de a gaz kereskedők kiröhögték.
Magyarország jövő évi költségvetése kapcsán az általános vitában több mint négyszáz módosító javaslatot nyújtott be a baloldal. Ezek együtt csupán négyezerhatszázmilliárd forintba kerülnének. Nem is értjük, hogy a 2008–2009-es pénzügyi válság idején a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányok miért a lakosságot sarcolták meg, ha ennyire profik a válságkezelésben.
Csak tévedésből szüntették meg a 13. havi nyugdíjat és a 13. havi bért a közszférában, tévedésből emelték öt százalékkal az általános forgalmi adót, illetve tették adókötelessé a családi pótlékot, tévedésből csökkentették tíz százalékkal a táppénzt, emelték hatvankettőről hatvanöt évre a nyugdíjkorhatárt. És Ferenc borász is csak merő tévedésből szaladt
az IMF-hez dollármilliókért…
(A szerző újságíró)