Őry Mariann

Vélemény és vita

Abszurd dráma

álláspont

A csatlakozási folyamat abszurd dráma, a tagjelölti státusz Ukrajnának és Moldovának jelzés a két népnek, de annál nem több, mert a két ország előtt álló akadályok szinte leküzdhetetlenek – fogalmazott az EU-csúcs első napját értékelő publicisztikájában a Die Welt. Emlékeztetett: A státusz politikai jelzés, nincs jogi kötőereje – ráadásul egyik ország sincs közel a követelmények teljesítéséhez.

A lap már a tanácskozás előtt úgy jósolta, hogy vitás kérdés lesz a bővítés ügye, sokkal több van a háttérben, mint ami a döntésekben megjelenik, például Franciaország és Hollandia sem igazán hajlott a bővítés támogatására, Ausztria, Szlovénia, és – kisebb mértékben – Horvátország viszont például nagyon is. Karl Nehammer, Ausztria néppárti kancellárja és Robert Golob liberális szlovén kormányfő is osztotta Orbán Viktor véleményét arról, hogy járna a tagjelölti státusz Bosznia-Hercegovinának is, hogy az unió hiteles maradjon a Nyugat-Balkán szemében.

A Politico szerint a bővítésről beszélni egyre inkább képmutató dolog, mert noha a legtöbb tagállam szeretné integrálni a Nyugat-Balkánt, Ukrajnát, Moldovát és más lehetséges tagokat az unió gazdaságába és értékeibe, sok tapasztalt diplomata tisztában van vele, hogy jelenlegi formájában az EU nem lenne képes új tagokat befogadni. A szkeptikusok a lap szerint arra mutatnak rá, hogy az EU nemcsak egy ideológiai és gazdasági unió, hanem egy olyan szövetség is, amely új szabályokat hoz, a sok kompromisszum árán született szövegek pedig inkább Frankenstein szörnyéhez hasonlítanak, felmerül tehát, mi lesz belőle, ha „még több szakács lép a brüsszeli konyhába”. Az EU jelen formájában is erősen megosztott több kérdésben, az árkokat pedig nem sikerül betemetni.

A nyugati sajtó értékeléseit olvasva világossá válik, a tagállamok megállapodtak arról, hogy Ukrajnának erős jelzést kell adni az európai perspektíváival kapcsolatban, de amíg ez beteljesül, az uniónak saját magánál kell rendet tennie. Nemcsak a régóta parkolópályára tett bővítés ügye, hanem az egymást érő válságok is szükségessé teszik ezt. Jó lehetőség lett volna a szembenézésre az Európa jövőjéről szóló konferencia, de jó brüsszeli szokás szerint végül csak azt hallották meg, amit egyébként is hallani akartak. Magyarország pedig tagadhatatlanul kivette a részét a konferenciából, számos eseményt tartottak hazánkban, és Orbán Viktor miniszterelnök is megfogalmazott hét tézist azzal kapcsolatban, miként kellene megváltoznia az uniónak.

Egy: a szuperállam helyett a nemzetek Európájára van szükség. Kettő: nem szabad öncélnak tekinteni az integrációt, felülírva a nemzeti érdekeket és hagyományos értékeket. Három: a miniszterelnök rámutatott, hogy Brüsszel hatalma egy tekintélyes szeletét kiszervezte és átjátszotta Európán kívülről szervezett és irányított hálózatoknak, elsősorban a Soros-féle hálózatoknak és a mögöttük álló amerikai demokrata érdekeknek. Négy: közös gazdasági sikerre van szükség. Öt: biztonságot kell teremteni. Hat: át kell alakítani az Európai Parlamentet. Hét: fel kell venni Szerbiát az unióba.

Az Európai Unió most azért is van nagy bajban, mert a brüsszeli liberális elit nem akarja ezeket a tanácsokat megfogadni. Még több hatáskört akar kicsavarni a nemzetállamok kezéből, szankciókkal rombolja a gazdaságát, illegális migrációval és a háborúba való belesodródással rombolja biztonságát, rendületlenül követi a Soros-hálózat utasításait, józan esze helyett Washingtonra hallgat.

Nem újabb szankciókra van szükség. Még nem késő összeszedni magunkat.

(A szerző főmunkatárs)