G. Fehér Péter

Vélemény és vita

Hangnem

Néhány nappal ezelőtt nem várt helyről komoly dicséretet kapott a magyar illiberális demokrácia

álláspont

Laura Codruta Kövesi egy interjúban kiemelte: Magyarország eddig az uniós ügyészség minden megkeresésére válaszolt. A kijelentést az európai főügyész szembeállította más országok hozzáállásával, mondván, az EU tagállamai nem mutatnak kellő hajlandóságot, hogy visszaszerezzék a csalások miatt évente több tíz milliárdos nagyságrendben eltűnt pénzeket.

Mark Rutte véleménye is meglepetést okozott. A magyargyűlölő holland miniszterelnök szerint hazánknak igaza van, amikor felmentést kért – nagy harcok árán ezt ki is vívta – az orosz olaj beszerzésének tilalma alól. A szintén „magyar­faló” Süddeutsche Zeitung is kiosztott egy közvetett dicséretet hazánknak, amikor a Liget-projektről írt, azt állítva: ma már Orbán ellenfelei is elismerik, hogy az új múzeumi negyed nagyon szép és reprezentatív lett.

Az idő múlása lassan megérlelheti a brüsszeli buborékból észt osztó, magukat politikusoknak tartó propagandisták tudatmódosulását, belátva, hogy a magyar modell az orosz–ukrán háború közepette is képes az ország stabilitását megőrizni.

Nagy valószínűséggel ennek köszönhető a hazánk irányában mutatkozó enyhültebb hangnem megjelenése, de azért felkészülhetünk arra is, hogy kapunk mi még hideget-meleget a „haladóktól”. Az uniós bizottságnak például nagyon nem tetszik, hogy csak magyar rendszámú autók tankolhatnak a piaci árnál jóval olcsóbb üzemagyagot. A testület mindig is a magyarellenes kottából énekelt.

Lehet még egy kicsit szájaskodni, hogy ki kell állni Ukrajnáért, és ennek érdekében áldozatot kell hozni, ahogy ezt Soros György és NGO-nak álcázott politikai szervezetei is teszik, de az elhúzódó konfliktus globális gazdasági válságot idézhet elő, amelynek egyik eleme, a háborús infláció már meg is jelent.

A szélsőséges balliberális ideológia által vezérelt, a jó Ukrajna, valamint a gonosz Oroszország narratívának a fenntarthatósága éppen olyan ütemben erodálódik, mint ahogy a Moszkva ellen bevezetett szankciókról bebizonyosodik, hogy súlyos károkat okoznak az uniós tagállamoknak. Sőt a Kreml hatalmas összegeket keres az energiahordozók árának drasztikus emelkedése révén. Nem kell különösebb jóstehetséggel rendelkezni ahhoz, hogy előre lássuk: ha így megy tovább, néhány hónap múlva Nyugat-Európában az életminőség jelentős romlásával lehet számolni.

Ha majd a nyári rekkenő kánikulában nem lehet 25 fok alá csavarni a légkondicionálókat, és télen a szobák hőmérséklete sem emelkedhet 18 fok fölé, rendszeressé válnak az áramkimaradások, a gyárak leállnak, tömeges elbocsátást idézve elő, akkor üt majd az igazság órája. A jóléthez szokott nyugati társadalmak nem szívesen viselnének el ennyi kényelmetlenséget.

Ez nem egyszerű elégedetlenséget szülne, sokkal több forog kockán. Az Európa szerencsésebb felén élők a jólétet összekeverik a demokráciával. De a biztos munkahely, a megélhetést és megtakarítást garantáló fizetések gyorsan a múlté lehetnek. A következmények kiszámíthatók. Az uralkodó elit elveszti legitimációját, mert a hatalmát a jólétnek és az ehhez tudatilag hozzákapcsolt hamis demokráciafelfogásnak köszönheti.

Mindezért lépni kell az uniónak, ha a társadalmi katasztrófát el akarja kerülni. Ezért politikailag meg kell ágyazni ahhoz, hogy a magyar unortodox modell egyes elemeit arcvesztés nélkül bevezessék, ahogy ezt egyre több ország fontolgatja, illetve több állam már meg is tette. Vagyis a hangerőt egy fokkal lejjebb kell csavarni Magyarországgal szemben, ha már közvetett módon elismerték, hogy a magyar modell működik.

(A szerző lapszerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

Egy bordó szegfű

Ā„Drága jó Bandikámnak a szegfű volt a kedvenc virága” – mesélte Ady Lajosné 1936-ban, a Rádióélet című újságban

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Nyugtalan felszabadulás

ĀItt maradt a megszállók után valami bénultság, ami sokszor higgadtságnak, bölcsességnek tűnt, pedig valójában a tehetetlenség jele volt. Itt maradt valami veszteségtudat s a menekülés kényszere