A nemzet töredékének teljhatalmú vezére ezúttal Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének emléknapján írt arckönyvébe egy rövidet, de velőset: „Az előző század legbátrabb, legbecsületesebb hazafiainak egyike.” Azért ahhoz kell valamiféle tálentum, hogy valaki még egy ilyen kurta és közhelyes mondatba is el tudjon rejteni néhány morális taposóaknát. Nagy Imre élete végére tényleg mártírrá vált –, de azt nehéz feledni, hogy a sztálini Szovjetunióban pallérozódott, a dokumentumok szerint részt vett az ottani „tisztogatásokban”.
Hazatérve pedig a „padlássöprések” elhivatott vezetője lett, ami parasztok tízezreit döntötte nyomorba, gyakran a halálba. És még ha ezen túl is lépünk – ami amúgy tilos! – akkor is ott van az a kínos makula, hogy ezt az elemzést a habzóborász vélhetőleg a Szemlőhegyi úti villában fogalmazta meg. Amit nagyapósa, a véres kezű Apró Antal zsidó nagypolgároktól zabrált el, eszelős vérszomja később már Kádárnak is sok volt. Nehéz egy erkölcsi hullának kitalálni a történelem útvesztőjéből.
