Galsai Dániel

Vélemény és vita

Utószó

Fricska. Utolszor szólok az angol–magyarról, és ennek is csak halovány áttűnésben van köze a futballhoz

Bartus László az Amerikai Népszavában: „Egy csapat volt a pályán, és azok nem az egri nőkhöz hasonlóan védekező magyarok voltak, hanem az angolok.” Ha esetleg valaki nem tudná, a szerző a magyar balliberális újságírás egyik legszélsőségesebb alakja, lapja gyakorlatilag félillegálisan üzemel. Ennek ellenére a ballib hírlapírók „krémje” folyamatosan publikál ennek a futóbolondnak az orgánumában.

Az egész világ láthatta, mi történt Wolverhamptonban. A mai technika már olyan fejlett, hogy minden adat, statisztika azonnal követhető. Teljesen világos, hogy ezen a meccsen megaláztuk az angolokat. Mint mondtam, ez a jegyzet nem a fociról szól. Hanem arról a balliberális alternatív valóságról, amelyben ők élnek bő egy évtizede. Ugyanígy hazudtak a „nem létező” migránsáradatról, tagadták a rezsicsökkentés jelentőségét, sikítanak a teljesen igazolhatatlan „jobboldali médiafölényről”. Így születnek egymás után a polgári kétharmadok.

Kapcsolódó írásaink

Nagy Ervin

Nagy Ervin

Az érdemtelenek pártja

ĀJakab Péter a Jobbik kontraszelekciójának tragikus végterméke, és még nem látjuk a párt történetének végét, nem tudjuk, hogy ki jöhet még

Deme Dániel

Deme Dániel

Az elveszett paradicsom

ĀJohn Milton 17. századi angol költő szavai jutnak eszembe, amikor visszagondolok a múlt heti olaszországi migránsfosztogatások borzadályára: „Jobb uralkodni a pokolban, mint szolgálni a mennyekben”