Deme Dániel

Vélemény és vita

Az elveszett paradicsom

John Milton 17. századi angol költő szavai jutnak eszembe, amikor visszagondolok a múlt heti olaszországi migránsfosztogatások borzadályára: „Jobb uralkodni a pokolban, mint szolgálni a mennyekben”

álláspont

Valóban, ennél jobban talán egy mottó sem jellemezhetné jobban a ma Brüsszelben, de még inkább egész Nyugat-Európában uralkodó politikai elit mentalitását.

Történt ugyanis a múlt héten, ahogy ez már lenni szokott a minket jogállamisági fasizmussal vádoló békés nyugati országokban, hogy Milánó felől megérkezett egy vonat hatszáz észak-afrikai származású és érzésű tinédzserrel a mesés Garda-tó exkluzív kis villákkal teli városkájába, Peschierába és a közeli Castelnuovóba. Ez már magában elég baj volt, amint az a rohamsisakjaikat és pajzsaikat pánikszerűen előkapó helyi rendőri alakulatok viselkedéséből kikövetkeztethető volt. A nagyobb bajt már csak a következő, 1400 hasonló hátterű tinédzsert szállító járat érkezése jelentette, ezen a ponton a rendőrök többségénél valószínűleg a helyi lakosok védelmének biztosítását inkább saját túlélési esélyeik fontolgatása váltotta fel.

A 12–20 év közötti új olaszok annak rendje szerint meg is kezdték a kis milliomos-üdülőhely luxusüzleteinek kifosztását, a nők fogdosását, a rendőrök püfölését és persze az egymás közti klánviták késsel történő elrendezését. A helyi, ukrán vagy orosz akcentussal beszélő oligarchák a méregdrága limuzinjaik tetején ugráló ifjú lincselők láttán valószínűleg mély nosztalgiával gondoltak vissza hazájuk sokszor puskaporos, de mégiscsak valamiféle logika mentén zajló mindennapjaira.

A legviccesebb Castelnuovo polgármestere, Giovanni Del Cero volt, aki sziklákat mozgató hittel kiállt az épp „ez a mi területünk, ez itt Afrika” jelszavakat kiabáló látogatók elé, és a különböző afrikai zászlókat lengető tiniket próbálta meggyőzni arról, hogy ez azért mégsem illik. Szerintem Márai Sándor A kassai polgárokjából kellett volna nekik felolvasni, akkor talán belátják, mekkora hibát követtek el azzal, hogy nem álltak rá az integráció útjára.

Ifjú titánjaink a buli után hazafelé még a vonatban letámadtak hat tinédzser olasz lányt is, akiket hosszú ideig szexuálisan zaklattak, és amikor azok egy másik, kevésbé kulturálisan sokszínű vagonba próbáltak menekülni, nem engedték fel őket oda, mondván, fehér nők ide nem szállhatnak fel. Miután a por leülepedett, Orietta Gaiulli, Peschiera polgármestere úgy nyilatkozott: „Nem tudom, ezek első vagy második generációs bevándorlók voltak-e. De ez egy bűnöző csapat, akik egy mély sebet ejtettek a közösségünkön.”

Epilógus: a büntetőjogilag igen, de a fogdosáshoz nyilván nem túl kiskorú migránsgyerekeket huszonnégy órán belül kiengedték, úgysincs már hely a börtönökben. A méregdrága tóparti települések hőbörgő lakóit és vezetőit az olasz sajtó nyilván elitista sznoboknak titulálva vagy elhallgattatta, vagy egyszerűen mellőzte.

A hat megalázott tinédzser lány pedig valószínűleg majd azt olvassa a sajtóban, és hallja a tanáraitól, hogy a többségi társadalom fehér felsőbbrendűségből eredő előítéletei miatt kirekesztett, hátrányos helyzetű fiataloknak egyszerűen nincs más módjuk arra, hogy a társadalmi igazságtalanságok ellen lázadjanak, mint az ilyen kis kihágások. Tehát majd ők is valószínűleg azt hiszik, hogy az áldozatok valójában az őket fogdosó migránsgyerekek voltak, ők pedig a szüleik bűneiért szenvedtek. És a következtetéseket továbbra sem vonja le senki, de senki. Annyi viszont biztos, hogy a történelem során szabad társadalom még ilyet nem tett önmagával. „Szabadon megáll, ki áll, s bukik, aki bukik” – írja Milton is.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Nagy Ervin

Nagy Ervin

Az érdemtelenek pártja

ĀJakab Péter a Jobbik kontraszelekciójának tragikus végterméke, és még nem látjuk a párt történetének végét, nem tudjuk, hogy ki jöhet még

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Az ígéretektől a háborúig

ĀAz orosz–ukrán háború nem ez év február 24-én kezdődött, hanem 1998 áprilisában, amikor az amerikai szenátus elfogadta a NATO kiterjesztéséről szóló határozatot, amelyet Clinton elnök jelentős külpolitikai győzelemként üdvözölt