Vélemény és vita
A csoda csodája
Fricska. Ma, ha akarnék, sem tudnék másról írni. Csak a csodáról. És persze a mögötte rejtőző apró valóságokról
Anglia–Magyarország 0–4! A szigetországi csapat 1872 óta írt történetében soha sem kapott ki otthon négy góllal úgy, hogy közben egyet sem rúgott. Ilyen vereséget legutóbb 1953-ban szenvedtek, 6–3-ra… Kitől is? Nos, most hol vagytok, örök „stadionozós”, „suttyózós”, „szotyolázós”, „mucsaizós”, „vidékizős” ballib honfitársaim? Mit mond Tóta W., Föld S., Németh Péter, Farkasházy és a többi „akadémiázó”? (A válogatottban ismét öt-hat, akadémián nevelkedett játékos szerepelt!) Nem mondtok semmit?
Az angol szurkolók a meccs előtt kifütyülték a magyar himnuszt, a magukból kivetkezett agymosottak üvöltötték: „Rasszista rohadékok, tudjuk, mik vagytok!” A toleráns UEFA majd nyilván büntet – vagy nem. Az angolok eljátszották a meccs előtt a szokásos térdelős bohócműsort. Aztán a pályán is letérdeltek – de már két térddel. A dühöngő agymosottak a 70. perc után lassan elindultak haza. Európa jelene és reménybeli jövője – egy csodás meccsben elmesélve…
