Rab Irén

Vélemény és vita

A vakcinától a fegyverbizniszig

Az oltóanyag-beszerzéssel megbízott egészségügyi biztos, a ciprusi Sztella Kiriakídisz férjével közös bankszámláján tavaly tavasszal négymillió euró landolt „észrevétlenül”

Már százezernél is több aláírás gyűlt össze abban a petícióban – Actions.sumofus.org/pages/von-der-leyen-und-biontech/–, amelyben európai polgárok követelik, hogy a szerződések legfőbb őre, az Európai Bizottság elnöknője hozza nyilvánosságra a Pfizer–BioNTech-konszern vezetőjével folytatott üzenetváltásait. Mintegy 35-36 milliárd euróról van szó, ekkora értékben rendelt az Európai Bizottság Covid–19 elleni oltóanyagot a cégtől, másodpercenként ezereurós profitot hajtva ezzel a Pfizer–BioNTech konyhájára. Az aláírásgyűjtéssel társadalmi nyomást akarnak gyakorolni Ursula von der Leyenre, mert a témában minden eddigi megkeresés, vizsgálat kérése eredménytelennek bizonyult.

A történet hosszú, még arra az időre nyúlik vissza, mikor az Európai Unió a koronavírus-járványt akarta közösen „szankcionálni”. Elhatározták, hogy központilag rendelik meg az európai emberek számára és érdekében a szakértőik által legjobbnak ítélt oltóanyagot. Oltódjunk együtt, egyformán, transznacionális alapon, kerül, amibe kerül, pénzbe, emberéletbe, társadalmi–gazdasági válságba, nem számít!

A legjobbnak a Pfizer, a híres amerikai Big Pharma cégek egyike ígérkezett, ők azonnal ráéreztek a vakcinában rejlő hatalmas profitlehetőségre, és partnereket kerestek az oltóanyag ultragyors kifejlesztéséhez. A vakcinavizsgálatokat az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) megrendelésére a szintén amerikai, mRNS-technológiára szakosodott Organesis cég végezte. A globális méretű projekt harmadik pillére a vakcinát előállító németországi BioNTech lett.

A központi megrendelés eleinte akadozott, hiszen a preferált németországi gyártócégnek át kellett állnia az új technológiára. Az sem számított, hogy az oltóanyag hosszú távú hatása ismeretlen, és az előállítási folyamat a nemzetközi gyógyszerprotokoll összes előírását áthágja. Hiszen veszélyhelyzet volt.

Az Európai Gyógyszerügynökség más (hagyományos) típusú oltóanyagokat nem engedélyezett, nem lehetett vásárolni a gazdasági embargó alatt álló oroszoktól vagy a megbízhatatlan kínaiaktól. Helyettük ajánlották a Pfizer-vakcinát meg a hasonló angol–amerikai készítményeket, mindezt megfelelő média- és politikai hátszéllel. Az első beérkezett Pfizert nálunk azért a tanárok kapták, hogy a „felvilágosult” részük pusztán politikai alapon ne utasíthassa el az oltást.

Visszatérve a transznacionális járványkezelésre: az oltóanyag-beszerzéssel megbízott egészségügyi biztos, a ciprusi Sztella Kiriakídisz férjével közös bankszámláján tavaly tavasszal négymillió euró (csaknem másfél milliárd forint) landolt észrevétlenül, ő csodálkozott rajta a legjobban. A ciprusiak egyáltalán nem csodálkoztak, mert ők jól ismerték Sztellát.

Közben elkészült számtalan gyártósor, a Pfizer–BioNTech 2021-ben hárommilliárd oltóanyagot szállított a világba, darabját 12 euróért. Hogy a szállítási sorban az Európa Unió előre kerüljön, Ursula von der Leyen személyesen tartotta a kapcsolatot a cég vezetőjével, Albert Bourlával, hol telefonon, hol rövid szöveges üzenetek formájában. Ezt a fontos feladatot nem szerette volna senkire, még ciprusi politikustársára, Sztellára sem rábízni.

Egy brüsszeli oknyomozó újságíró az információszabadság uniós alapelvére hivatkozva kérte az üzenetváltások nyilvánossá tételét. A kérést a bizottság élből elutasította, mondván hogy az SMS-eket nem regisztrálják és nem őrzik meg. Magyarul: igyekeznek a kompromittáló üzenetektől megszabadulni. Az újságíró nem nyugodott, és megkereste az uniós ombuds(wo)mant, az ír Emily O’Reillyt, aki szerint az uniós közigazgatásnak ideje lenne frissíteni iratkezelési gyakorlatán. „A szöveges üzenetek ugyanis egyértelműen az uniós átláthatósági törvény hatálya alá tartoznak, annak ellenére, hogy ezeket ma nem kell regisztrálni” – mondta. Milyen remek kiskapu! Ha nálunk lenne ilyen, már indulna is a kötelezettségszegési eljárás! Maga Jourová védte meg Von der Leyent, illetve kabinetjét, mert ő jogszerűnek találta a szóban forgó SMS-ek törlését.

Ursulának volt már hasonló botránya, még német hadügyminiszter korában. Akkor „biztonságpolitikai” okokból törölte mobiljáról azokat az üzenetváltásokat, amelyeket a korrupciógyanús tanácsadói szerződések ügyében folytatott. Épp a Bundestag elé citálták volna az ügyben, de az Európai Unióban szerzett elnöki pozíció felmentette a felelősségre vonás alól. Az ejtőernyős akciót barátnője, Angela Merkel bonyolította. Ez annyira jól sikerült, hogy például mi, magyarok sokáig a magunk sikereként könyveltük el Ursula kinevezését. Hiszen magyar szempontból jó referenciái voltak, kis törékeny nő hét gyermekkel, unokával, kinek jutna eszébe rosszat gondolni róla? Ráadásul apja, az egykori alsó-szászországi miniszterelnök magyarbarát politikus hírében állt, és mi hittük, hogy az érzelmek politikailag és genetikailag is öröklődnek. Támogatást vártunk tőle.

Ma már világosan látszik, hogy az érdek, a pénz és a hatalomvágy mindent felülír. Családilag is. Mit ad Isten, Ursula férje, Heiko von der Leyen 2020 óta a fent említett Orgenesis amerikai biotechnológiai cég orvosigazgatója és igazgatótanácsának tagja. Az Organesisé, amely – micsoda csoda! – a sejtalapú SARS–CoV-vakcinák tesztelését végezte. Ötször annyi fizetésért van ott, mint amennyit Hannoverben keresett. Mondhatnánk, hogy a szakértelméért kapja, de nem valószínű, hiszen amerikai szerződését megelőzően a hannoveri orvosi egyetemen a belgyógyászat és a kísérleti kardiológia volt a szakterülete.

Michael Brunner ügyvéd, az egyetlen politikusok nélküli osztrák párt, az Emberek, Szabadság, Alapjogok (MFG) vezetője nagyon kiakadt az álompár ügyletein. „Ideje lenne, hogy az összeférhetetlenség a politikai tisztséget betöltők hozzátartozóira is vonatkozzon. A felelős pozícióban lévőknek garantálniuk kell, hogy döntéseiket szabadon, mindenféle külső befolyásolás nélkül hozzák meg, és kizárólag az emberek javát szolgálják. A mai európai gyakorlat – ahogyan az Von der Leyenék példájából világosan kitűnik – nem ilyen, és nem folytatódhat.”

A felelős pozícióban lévőket nem szabad „kísértésbe” vinni. De a kísértés mindenütt ott ólálkodik. Brüsszelben huszonötezer jól fizetett lobbista (vállalkozó, egyesület, NGO-k) tartja befolyás alatt az EU-s intézményeket. Szabad bejárásuk van a biztosokhoz, a különféle bizottságokhoz, az EP-képviselőkhöz. Utóbbiak között sok a másodállású lobbista. De Brüsszelben senki nem korrupt, csak elfogadottan lobbista. A vastag csúszópénzért, jól fizető állásokért, idegen érdekekért.

Kíváncsian várom, mikor szellőzteti meg már valaki a háborús szankciók lobbihátterét, mert az EU látszólagos übermorálja mögött kemény pénzügyi érdekkörök, gyarapodó politikusi bankszámlák és magánvagyonok állnak.

(A szerző történész)

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Régiség

ĀEbben a hónapban már sokadik alkalommal állapította meg, hogy eljárt fölötte az idő. Hogy nem érti, mi történik körülötte.

Bán Károly

Bán Károly

Végjáték

ĀVona Gábor után szabadon kérdezhetnénk: most akkor Jakab Péter távozó, ám az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodó Jobbik-elnök Lúdas Matyiba oltott Rambo vagy csupán egy Tesco-gazdaságos Chuck Norris?