Vélemény és vita
Minimum, maximum
Fricska. Viszonylag gyakorta idézem Vágó Istvánt. Az egykori kvízmestert valódi emblematikus figurának tartom – a szó legnegatívabb értelmében
Vágó ékesen bizonyítja a balliberális értelmiség kiúttalanságát, továbbá azt, hogy még egy művelt ember is hová süllyedhet, ha rabjává válik a Gyurcsány nevű tudatmódosító szernek. Ezúttal a magyar–angol futballmeccs előtti térdelést próbálta újracsócsálni, Menczer Tamás külügyi államtitkárnak adresszálva: „Ön szerint kettő van, aki előtt letérdel a magyar. Az angol meg... aki előtt jónak látja, nem? Egy biztos: nem »ellenünk« térdeltek le, hanem mások iránti szolidaritásból. Kit bántanak ezzel? Miért kell ezért őket kifütyülni? Az ő dolguk, nem?” No persze.
Ezek alapján a magyar sportolók is letérdepelhetnek Trianon miatt, mondjuk egy romániai vagy francia versenyen, igaz-e, István? Az ottaniak mit szólnának ehhez? Pedig mi nem egy drogos bűnöző halála miatt demonstrálnánk. Szabad térdelni? Oké! De akkor szabad fütyülni is, ez a minimum! De a nemzetgyűlöletre épülő, Gyurcsány-féle álliberalizmusban a minimum néha már több, mint maximum.
