Megújult közösséget teremthetünk

Míg a szakszervezetek, dolgozói mozgalmak függetlenséget skandálnak, az esetek többségében politikai vagy vállalati érdekeket szolgálnak.

Nemzetközi kutatások is bizonyítják, hogy a magyarországi szakszervezetek érdekérvényesítő szerepe finoman szólva is gyenge, miközben számos nemzetközi vállalat globalista érdekei mentén kihasználja a magyar munkavállalókat. Tisztelet a kivételnek, amiből igen keveset ismerhetünk.

Mondhatjuk: ma a mozgalom a többségnek csak annyit ér, hogy a nemzeti vagyonból, az embereket megillető javakból mit lehet még eladni, felélni, ami kitart addig, amíg a szakszervezeti képviselő nyugdíjas nem lesz. Sőt azután is. Így a dolgozók is kénytelenek azt figyelni, hogy mi marad nekik a megmaradt koncból, ha marad egyáltalán, mert sokan csak annyit látnak, hogy több a tagdíj, mint a kiharcolt előny, a munkavállalónak járó pluszjuttatás, és hol marad az érdekérvényesítés, ami igazán érhetne valamit egy mozgalom életében.

Eljárt az idő a szakszervezetek felett, érzi ezt mindenki. De mire is van szükség? – merül fel a kérdés. A valódi érdekérvényesítéshez támogatás kell, viszont a hitelességet nem könnyű visszaszerezni a bizalmát vesztett dolgozói rétegnél sem. A mozgalmakban, a szakszervezetekben már nem hisznek az emberek. Holott most van szükség újult erőre. Összefogásra, első körben a munkavállalói körben. Mert a munkahelyeken a magyarokat, a megerősödő családokat kell képviselni.

Egy tanulmány feltárta, hogy Magyarországon a megkötött kollektív szerződések nagy többsége nem a munkavállalók érdekeit szolgálja. Sokan ezt sem tudják, mert nem is ismerik a róluk szóló megállapodás tartalmát. Ebben nagy a felelősségük azoknak, akik úgy kötnek megállapodásokat, hogy előtte nem vonják be magukat az érintetteket, a legszélesebb munkavállalói kört, mielőtt aláírják a dokumentumot a mindenható munkáltatókkal.

Okoskodás helyett felidézem: tizennégy év alatt sok mindent tapasztaltam ezen a téren. Voltam kirúgott szakszervezeti vezető, majd megvádoltak, hogy erőszakos vagyok a cégekkel, de közben milliókat fizettek ki a cégek egyes dolgozóknak különböző jogcímeken. Szerveztem már országos sztrájkot, amivel valódi eredményt értünk el, segítettünk a munkavállalókon, a családjaikon.

Vannak, voltak és lesznek körülöttem „potyautasok” (értsd: akik szakszervezeti tagság nélkül élvezik az érdekképviseleti eredmények hasznát), de akadtak elért sikerek, és jutott egypár köszönöm is. Alapelv, hogy a valós igényeket kell figyelembe venni, s ezeket csokorba szedve képviselni. Tisztességes fizetést, élhető munkakörülményeket, fair bánásmódot a dolgozóknak.

Megfelelő munkabiztonságot és az egészséges élethez hozzátartozó pihenés jogát, a családdal töltött szabadidő és a munkaidő korrekt összehangolását kell elérni. Mert a legfontosabb a család, a társadalom mindenkori alapegysége, politikamentes, tradíciókon alapuló mag, amelyre egy ország és annak vezetése vagy a gazdaságának szereplői is építhetnek. Minden korábbinál fontosabbá vált, hogy családbarát, gyermekközpontú, értékalapú közösségekké váljanak a hazai munkahelyek. Olyan közösséget kell újjáépíteni, ami kölcsönös előnyökkel jár minden fél számára. A munkaadóknak is.

Amikor a felek nem egymást kihasználva csak a hasznot lesik, hanem számítanak egymásra, a hagyományaikra, a tisztelet és az értékteremtés, a kölcsönösség elve szerint kialakulhat az igazi szimbiózis. Amikor a melós részese és nem elszenvedője egy vállalkozásnak, mert megbecsült tagja a mindennapi munkának, a profit termelésének. Amikor a dolgozó magáénak érzi a feladatot, mert kellően, tisztességgel motivált, a cég ebből tudhatja, hogy olyan emberrel áll szemben, aki elkötelezett, nem elkeseredett. Mindkét félnek tudnia kell, hogy kölcsönösen megkapja a másiktól azt, amiben megállapodtak.

A valódi, hiteles érdekképviselet segíti ezt a folyamatot, nem pedig szétlopja. Törekszik az állam, a munkáltató és a munkavállaló között közvetíteni, annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott, hatékony termelés történjen, ami a családok, a kormány, a cégek és az egész nemzetgazdaság érdeke. Ehhez előbb paradigmaváltásra van szükség. Mondjuk ki végre: elcsépelt, kifosztott kifejezéssé vált mára a szakszervezet elnevezés – használhatatlan, értékét vesztett, bizalmatlanságot kelt az emberekben. Legyen inkább érdekképviselet, minden érintett fél szempontjainak ismerete és összehangolása a cél. Ne a politikai, gazdasági érdekek szerinti haszon­lesés uralkodjon tovább.

Az átalakulást a szív szava alapján a fejekben kell elkezdeni, mert a lelkünk még mindig nem eladó! Csak megpróbálták elvenni, elnyomni. Aki nem találja a helyét ebben a megcsontosodott rendszerben, még sincs egyedül. Körbeölelheti egy olyan nemzetérdekű, fölerősödött értékközösség, ami a hagyományőrző, magyar tradíciókat tisztelő, modern, társaikra érzékeny mai embereket, a bérből, fizetésből tisztességből élőket képviseli.

Tegyünk érte, hogy egymásra találjunk, hogy többé ne a nyugati uralom, a globalista érdekek elnyomása alatt létezzünk, hanem önbecsüléssel, partnerségben, közös célok mentén! Tudok róla, hogy sokan vagyunk ilyenek, keressük és fogjuk meg egymás kezét, összekapaszkodva teremtsünk stabil, kiszámítható jövőt gyermekeinknek, a példamutató Magyarországnak!

(A szerző az Egyenlő.hu – a modern szakszervezet elnöke)