A gazdagság torzított eloszlású. Az eloszlás további gyorsított torzítása egy olyan világhoz fog vezetni, amelyet belátható időn belül egy szűk pénzügyi elit által irányított nincstelenek népesítenek be. A Világgazdasági Fórum – a Great Resetet (nagy világújraindítást) meghirdetve – e folyamatot a következőképp vázolta fel: „Semmid nem lesz, és boldog leszel.” A jóslat első részének megvalósulása minden kétségen kívül folyamatban van, a második rész egyáltalán nincs. A három részből álló cikk megkísérli számszerűsíteni e folyamat időzítését, valamint összefoglalja a természeti és a történelmi gyökereket.
Bevezetés
Ahhoz, hogy a gazdagság torzított eloszlását (skewed distribution, distribution inégale), annak trendjét és következményeit meg lehessen világítani, legalább három tudományágat kell figyelembe venni: a közgazdaságtant, a politikatudományt és a fizikát. A közgazdaságtan (amit gyakran a jólét tudományának is neveznek) áruk és szolgáltatások előállításával és elosztásával foglalkozik; a politikatudomány a hatalom és az állam fejlődését és működését írja le; az energia a fizika központi fogalma. Lényegében mindenre vonatkozik, ami mozog, a szó legtágabb értelmében. Minden, amit csinálunk és termelünk, az lényegében az energia rendelkezésre állásának és hozzáférhetőségének köszönhető. Ezt még a legősibb baktériumok is tudták.
Ha nem tudták volna, sem ők, sem mi nem lennénk ma itt. Az emberiség az intelligenciának köszönhetően több energiával rendelkezik, mint amennyi az alapvető túlélési szükségletek kielégítéséhez szükséges. E képességnek köszönhetően ma jobban élünk, mint a többi faj. A világ energiaáramlásának egy apró része kereskedelemre alkalmas termékké lett: a közgazdaságtan részévé, az elosztás és a szétosztás tárgyává vált. Fontos észben tartani, hogy jelenlegi jólétünk igazi forrása az energia. Ha társadalmunk energiaellátása kisebb mértékű lenne, az elkerülhetetlenül azzal járna, hogy kevesebb élelmiszerrel és kevesebb elosztandó termékkel és szolgáltatással rendelkeznénk. A három tudományág közül a szerző mindössze a harmadikban büszkélkedhet némi hitelességgel. A társadalmi mechanizmusok és más tudományok iránti egészséges érdeklődéssel felruházva arra mégis vállalkozik, hogy néhány bölcsességmorzsa segítségével meg-kísérelje felvázolni, mi várhat a társadalmakra szerte a világon.
A hierarchikus hatalom születése és növekedése
Általánosan ismert, hogy egy olyan készlet, amelyből csak kivesznek, utánpótlás hiányában kimerül. A történelem hajnalától napjainkig éppen ez hajszolja az embert. Számos természeti erőforrás efféle készletnek tekinthető. Kevésbé általánosan ismert, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a mások feletti hatalommal járó előnyök egyike az, hogy a hatalmon lévők képesek elérni, hogy az erőforrások szűkössége utoljára őket érje utol. Feltételezhetjük, hogy az első törzsfőnökök a törzsek legjobb vadászai, gyűjtögetői és szerszámkészítői voltak. Mint ilyen, a közös zsákmány elosztásába való beleszólást kezdetben kellemes, béren kívüli juttatásnak tekinthették, majd az elosztási jog fokozatosan fejlődött önmagában is kívánatos árucikké.
A korai vezetők, családjuk és utódaik bizonyára felismerték ezt az előnyt, és nyilván rájöttek arra, hogy vezetővé nem feltétlenül a közösség legügyesebb erőforrás-biztosítója válhat. A csúcsra jutáshoz megfelelő vazallusok kiválasztása és kiművelése hatékonyabb eszköznek bizonyult. A készletek feletti ellenőrzés megszerzését később az első „mezőgazdasági forradalom” biztosította. A vadászok és gyűjtögetők elfogyásával a nomádok munkásokká váltak, és elvesztették autonómiájuk nagy részét. Továbbra is függtek a természettől, de annak művelésével, a talaj, a magvak ellenőrzésére törekedve, valamint a termény megóvásával más fogyasztóktól (madaraktól és egyebektől) a társadalmak besűrűsödtek, és közvetlenül láthatóvá vált, hogy a gazdagság torzított eloszlású.
A hatalommal rendelkezők időleges és helyi hiányok idején rendszerint elveszik az alapvető erőforrásokat, keveset hagyva dolgozóiknak és még kevesebbet a többieknek. Vagy (normál ellátottság idején) túlzott vagyont halmozhatnak fel, határtalanul gazdagon díszíthetik fel palotáikat azért, hogy a többieket lenyűgözzék, vagy lépést tartsanak velük. Vagyonuk egy részét megosztják a hűséges vazallusokkal. A tekintélyes embereknek hűséges vazallusokra van szükségük, hogy biztosítsák hatalmukat a munkások, valamint az általuk előállított termékek felett. Az uralkodó hatalmát sok évszázadon át a rendőrség, a hadsereg és az egyház (police, army, church: PAC) védte. Röviden összefoglalva: úgy tűnik, hogy az erőforrások elosztásába való beleszólás jelenti azt a fő és láthatóan univerzális mechanizmust, ami a társadalom vezető rétegének szerepét és a megfelelő hierarchia kialakulását és felemelkedését megalapozza. Matematikai értelemben ez a népesség körében a termékek és szolgáltatások torzított eloszlásához vezet.
Ahhoz, hogy a készletek ne merüljenek ki, elengedhetetlen annak a garantálása, hogy a dolgozók egészségesek, produktívak és életben maradnak mindaddig, amíg termelnek. A munkások egészsége különösen időszerűvé vált a második ipari forradalom beköszöntével. A régi és egy új elit korábban elképzelhetetlen vagyonokat szerzett meg. De a szén-, olaj-, acél- stb. iparban a bányászati munkák és a termelőegységek egyáltalán nem biztosítottak egészséges munkakörnyezetet a dolgozók számára: sem a környezetszennyezés, sem az ismétlődő és megerőltető munkák miatt, sem pedig az emberek szabadságának és előrejutásának további korlátozása miatt.
A kíméletlen üzleti módszereiről elhíresült Rockefeller és néhány hasonló gondolkodású társa imázsjavítást keresve rájött arra, hogy az „egészség” önmagában is nyereséges árucikké tehető. Olyanná, ami eladja magát. Ráadásul tisztelet forrásává is válhat, amennyiben segítő jótékonykodással társul. Ezt tekinthetjük az egészségügyi szektor globális szintű kereskedelmi forgalomba hozatala kezdetének.
A 20. század második felében azonban a gazdagság „egyenletesebb” eloszlású lett, mint amilyen az ipari forradalom óta bármikor volt. Sőt, talán addig is visszamehetünk az időben, amikor az első gazdálkodók birtokba vettek egy darab földet. Mindezt a bőséges energiaellátás és az intelligencia tette lehetővé. Dolgozók és eltartottak milliói igényelhették a rájuk eső részt a természeti erőforrásokból anélkül, hogy aggódniuk kellett volna a hatalmon lévők túlzottan aránytalan előnyökben részesedése miatt. A hatalmasok – bár nem aggódtak a munkások egészségéért és termelékenységéért, és nem fosztották meg őket minden személyes luxustól – igenis aggódtak a természeti erőforrások hosszú távú elérhetősége miatt és amiatt, hogy csökkent az elosztás feletti ellenőrzésük. A nemzetközi elitet ez arra késztette, hogy sürgős intézkedéseket tegyen a társadalmak gyors visszaterelésére a torz és ellenőrzött gazdagságelosztás keretei közé.
Ellenerők
Amikor az emberek először elkezdtek gondolkodni a széles körben elterjedt és visszatérő egyenlőtlenségi folyamatok ellenszerén, a parlamentáris demokrácia gondolata nyert lendületet. Az anarchia mint a „szervezett” társadalom alternatívája, mindenütt sikertelennek bizonyult, ahol csak próbálkoztak vele, ugyanis lehetetlen, hogy az egyén az élet minden területén folyamatosan tárgyalásban és együttműködésben legyen mindenki mással. Úgy tűnik, hogy a kormányozatlan társadalom alapértelmezésben ellenőrizhetetlen káoszhoz vezet. A sikeres uralkodók tudták ezt, és mindent megtettek a megakadályozására. D’Alembert, a briliáns matematikus egyike volt azon gondolkodóknak, akik a parlamenti megoldást hirdették. Feltételezte, hogy a hétköznapi emberek nem elég okosak az uralkodáshoz, ám elég okosak ahhoz, hogy okos embereket válasszanak a kormányzásra.
A 18. és 19. században a hatalmon lévők számíthattak az úgynevezett PAC-ra, a lakosság kordában tartásában. D’Alembert természetesen nem láthatta előre, hogy a tömegkommunikáció, majd az internet térnyerése miféle hatással lesz a vagyon, a hangerő és a hatalom elosztására.
A hatalomkoncentráció egyetemes folyamatának megfigyelői magyarázatokat és ellenintézkedéseket keresve gyakran konspirációt sejtettek eredetként. Kérem az olvasót, figyeljen fel arra, hogy a gazdagság fentebb leírt torzított elosztásának magyarázata nem tételez fel összeesküvést.
Az uralkodó elit az emberiség egyik alfaja. Túlélésük eszköze az, hogy igyekeznek egyre jobban markukban tartani az áruk és szolgáltatások elosztását. Ennek a részhalmaznak az egyes elemei nem igényelnek serkentést vagy titkolózást, hogy biztosítsák ezt a fogást, ugyanis a populációk általában elég nagyméretűek ahhoz, hogy bennük különböző szegmensek jelenjenek meg, és ennek révén az uralkodók és az alávetettek számára egyaránt előnyös célok elérhetők. Az elit intézkedései (legalábbis azok többsége) a termékek, a szolgáltatások és az erőforrások elosztásáról kezdettől fogva nyilvánosak. A tömegek ezeket általában üdvözlik és dicsérik. Az elitet csak akkor veszélyezteti a tömegek haragja, amikor a polgárok számára világossá válik, hogy a korábban jótékony szimbió-zisból hurok lett. A nép általában intelligensebb, mint ahogy az uralkodók gondolják.
(Folytatjuk)
Fordítás a Magyar Hírlap számára: Szarka László Csaba, a CLINTEL magyarországi követe
(A szerző a CLINTEL (Klímaintelligencia) hollandiai követe, a Holland Nemzeti Fizikai és Technológiai Kutatószervezetek korábbi vezérigazgatója)
