Világ technokratái…

Nem szabad engednünk, hogy Putyin megbontsa egységünket, a szankciókat egységesen kell támogatni, egységes front a NATO-ban stb. Elvileg ezzel nem is lenne probléma, ha ez a nagy egység valahogy nem előzte volna meg a konszenzust. Ennek pedig általában fordított sorrendben kell létrejönnie.

Ez a hozzáállás pontosan tükrözi a mai európai technokrata elit gondolkozását. Először egy szűk körben meghozzuk a saját érdekeinknek megfelelő döntéseket, majd nem azt kérdezzük meg, ki szeretne ezekhez csatlakozni, hanem kihirdetjük azt, hogy mindaz, aki ezekhez nem csatlakozik, az egység megbontója. Ha pedig netán többen is vonakodnának, egyszerű kijelölni egy renitenst, aki felé beirányítjuk az összes egységmegbontásvádat, ezzel egyszerre elvonva a figyelmet a konszenzus hiányáról, másfelől pedig arról, hogy milyen népszerűtlenek az elit közjónak kikiáltott szűk érdekei. Sokszor hangzik el hazánk politikai diskurzusában a brüsszeli bürokrata kifejezés.

A bürokrata viszont csak egy adminisztrátor, aki hangyamunkával megvalósítja felettesei döntéseit. Ebből kifolyólag bürokrata fogalom elengedhetetlen párja a szolgalelkűségből eredő „hűség”, e nélkül teljesen elképzelhetetlen a bürokrácia jelensége. Ezzel ellentétben a technokrata alapvetően egy döntéshozó, aki senkinek nem tartozik hűséggel, sőt, a lojalitás hiánya szinte követelmény. A technokrata értékek, erkölcsi, nemzeti vagy családi kötelékektől való ideológiai „függetlenségét” a legfőbb erényként hordozza és hirdeti.

Egyre erősödő hatalomkoncentrációjukat azzal indokolják, hogy mivel a vallási és történelmi kötelékek, így az erkölcsök vagy tradíciók hátráltató erőként hatnak a haladásra, egy ezektől független, empirikus, a tényekre és közérdekre támaszkodó kritériumok alapján kell a döntéseket meghozni. A technokrata osztály felemelkedése a gyakorlatban oda vezetett, hogy bármilyen politikai mozgalom is legyen hatalmon a tagállamokban, a döntéseket mégis ők hozzák. Így került Európa egy intellektuálisan középszerű és erkölcsileg üres elit kezébe.

Előre nem láthattuk azt sem, hogy politikailag milyen eltolódáshoz fog vezetni egy értékrendektől és erkölcsiségtől elhatárolódó elit uralma. Az utolsó két évtized viszont világosan megmutatta, ez a gyökértelen technokrácia gyakorlatilag mindig, kivétel nélkül a liberális és baloldali pártok előretörésének kedvez.

Az egyéni áldozatokat megkövetelő „közérdekizmus” tökéletesen átvette a régi marxista osztályok nélküli társadalmak kriminálisan naiv utópiáját, a globalizmusban pedig a régi vörös internacionalizmus modernizált utózengéseit érzékelhetjük. A konzervativizmus ebben a kontextusban egy konstans defenzívába szorult, az értékekhez, családi kötelékekhez való ragaszkodása nehéz vasmacskaként húzza vissza az üres lufiként szárnyaló technokráciával zajló versenyben.

Ennek ellenére ez a nehezék a nyakunkban az egyetlen dolog, amink tulajdonképpen van, mert értelemmel és értékekkel leterhelni az embert vagy közösséget sokkal jobb, mint üres levegővel felfújni, és elengedni, hogy az a kor áramlataival sodródjon. A mai európai technokraták a kontinens értékeiben gyökerező polgárokat és a nemzetállamokat saját túlélésük legfőbb akadályának tekintik. Ezért próbálják őket lakosságcsere, mesterségesen gerjesztett demográfiai folyamatok és értékromboló agymosás útján eltávolítani az útból. Ennek szerencsére van egy egyszerű és ördögien hatékony ellenszere: szeressük a hazánkat. Egyelőre ennyi is elég lesz.

(A szerző újságíró)